×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Dream Theater - Falling into Infinity (1997) 

Megjelent: 2010. november 19. péntek 18:17:32
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Két olyan zseniális album után, mint amilyen az Images and Words és az Awake volt, a zenekar fejébe szállt a dicsőség... Nem tudok másként fogalmazni... Még a legelvetemültebb rajongónak is duplán kezd verni a szíve a Falling into Infinity album és turné hallatán... Persze vannak itt remekül sikerült pillanatok is, de olyan alapvető változásokba fogtak ekkor, amik végül - minden fronton - zavarodottságok és széthullást okoztak... Aztán a lemezhez kapcsolódó turnén robbantak még ennél is nagyobbat a nézeteltérések, olyan éles lett a vita, hogy Portnoy és LaBrie verekedésig fajuló veszekedésekbe bonyolódtak... A nem sokkal később, leginkább szólóban bizonyítani tudó Derek Sherinian-nak nagyon nem volt szerencséje, hogy pont ezt a zavaros időszakot fogta ki magának... Ha később került volna a zenekarba, talán még most is a tagja lehetne... A tehetséggel nem volt baj, ez ezen az albumon is kiderült...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





A problémák már az Awake után egy évvel, Derek Sherinian bemutatkozásaként 1995-ben felvett és kiadott A Change of Seasons EP-n is megmutatkoztak... A 23 perces címadó dal szövegét Potnoy írta anyukájának halála után, szóval enyhén szólva is depresszív volt, de nem ez volt az igazi probléma... Egyszerűen nem volt elég ötletes és intenzív a nóta, egy sor kemény riff közé, első alkalommal kerültek unalmas részek is... Arról nem is beszélve, hogy a címadó nóta után a londoni Ronnie Scott's Jazz Club-ban, élőben felvett feldolgozásokat tettek az EP-re, amiket jobb azonnal elfelejteni, mint sokat emlegetni... Ráadásul az EP-n újra az Images and Words-on dolgozó David Prater producerrel dolgoztak, akivel a munka nem igazán ment... A csapat nem engedett a keményebb hangzásból, amivel a producer nem tudott mit kezdeni... végül egy rettenetesen aránytalan, mondhatni béna megszólalású EP született... Ez lett Derek Sherinian bemutatkozása...

Két évet gondoltak a hogyan továbbon... Aztán megtalálták a munkához Kevin Shirley mega-producert, aki a Journey, az Iron Maiden, a Rush munkáival szerzett magának nevet... De a csapat vele is csak kísérletezett tovább... mindenféle irányt kipróbáltak és vettek fel... De átfogó koncepció nélkül nem lehetett helyes egyik irány sem...

Nagyobb és átütő sikert akartak... Kitalálták, hogy nem akarnak egyszerűen csak modern keménységű riffekkel operáló heavy metal csapat lenni, John Petrucci így előkapta az Awake-n hallottaknál progresszívabb témáit... Azt is kitalálták, hogy rövidebb és egyszerűbb verze-refrén felépítésű dalokat is akarnak lemezre venni. A siker érdekében külső dalszerzőt - a melódiáival sikergyárosnak számító Desmond Child-ot - is bevonták a munkába... Desmond Child elkezdett dolgozni Petrucci-val a You Or Me című dalon, ami a lemezre már You Not Me-ként került fel, de slágernek így is túl komplex lett, Dream Theater dalnak meg túl slágeres... (Meg kell jegyeznem, hogy az eredeti demósként később mégis kiadott dal nekem jobban tetszik...) és így kerülhetett - első alkalommal - vendég énekes, a King's X-es Doug Pinnick is a lemez Lines in the Sand című dalába... De ezektől a külső hatásoktól még inkább összezavarodtak, elvesztették fonalat... a saját maguknak korábban kitalált dalszerzői módszerek elkezdtek nem működni ebben a kommerszebb világban...

Olyan sok irányba vettek fel dalt, hogy dupla albumra elegendő, kb 140 percnyi anyag gyűlt össze. Felvették például az Images and Words-on szereplő Metropolis Part 1 folytatását, de a kiadó nyomására szimpla cédére kellett sűríteni a dolgot, és abba - sok egyéb mellett - ez a dal sem fért bele. (Később saját kiadójuk, az Ytsejam Records kiadta az összes felvételt The Falling Into Infinity Demos címmel.)



Mindennek a következménye az lett, hogy az egységes elképzelés mentén felvett Images and Words és Awake után, egy műfaját tekintve is szétszórt és zavaros album született, amit egyértelműen a kommerszebb zenéket hallgató közegnek szánt a zenekar és a kiadója, de ilyen jellegű hatásai miatt, az addigra hatalmassá duzzadó rajongói táboruk kétségek között fogadott... A várt mainstream siker nem csak, hogy elmaradt, de egyre messzebbre is került... kezdett kicsúszni a talaj a lábuk alól...

A bűnbak végül Derek Sherinian lett, akit a zenekar és a rajongói is egyöntetűen szidni kezdett... Azt nem állítom, hogy nem Derek miatt lettek kommerszebbek, de azt igen, hogy ezt az albumot nem ő írta... Ráadásul a billentyűs 1999-ben kiadott első szóló albuma mindennek mondható, csak kommersznek nem, ami számomra egyértelműen azt jelzi, hogy nem ő erőltette a többiekre ezt az irányt... csak kivette a részét belőle... amiért mindenkitől alaposan megkapta a magáét...

Ez mind együtt sem jelenti azt, hogy a Falling into Infinity album valami tagadni való vagy rossz zenét tartalmazna... Koncepció nélküliség, kommersz dalok ide vagy oda, én kedvelem ezt az albumot. Vagyis inkább azt mondanám, hogy vannak itt is kedvenc dalaim... Az egyik legnagyobb kedvencemmel mindjárt el is kezdődik a lemez... A New Millennium az egyik - valaha született - legkülönlegesebb és legérdekesebb hangszerelésű Dream Theater dal szerintem... Úgy általában nagy kedvencem lett, amit azóta is rendszeresen és szívesen hallgatok...

A progresszív rock/metal műfajnak is megvannak a maga kommerszebb-zenéjű sztárjai, akiknek a hatásai - saját kommersz ötletek hiányában - egyértelműen kiderülnek ezen az albumon... Bár annyira könnyedén kivehetőnek tűnnek, hogy itt-ott engem is megzavarnak vele, de simán el tudom fogadni a kommersz-progresszió matuzsálemének számító YES és Pink Floyd hatásának itt hallható momentumait... És az is igaz, hogy ezektől az egyértelmű motívumoktól még kevésbé tűnik Dream Theater-nek ez az album... A rajongóknak tehát igazuk is volt, meg nem is, amikor elfordultak tőle... De meg kell jegyeznek, hogy vitán felüli intelligenciájú és minőségű dalokat írtak ekkor is!



A rajongóiknak túl kommersz hatást ellenző kétségei teljesen összezavarták a zenekart... új rajongók pedig nem kerültek elő... James LaBrie-t nyilván kevésbé zavarta a dolog, hiszen az ő hangját elsősorban erre a dal-orientált, melodikus világra találták ki. De Portnoy és Petrucci nagyon nem tudta mihez kezdjen az első alkalommal felbukkanó kritikus tömeggel. Verekedésig fajuló éles viták alakultak ki, és folytak a színfalak mögött, főleg LaBrie és Portnoy között... Szerintem még manapság sem zárták le teljesen a problémáikat... A megosztottság pedig esszenciális zenekari probléma, ami többnyire szakadáshoz szokott vezetni. Ráadásul, mindezt fokozandó LaBrie hangja sem szuperált valami jól élőben... A hangszálai nem bírták tovább... Azonnal fel is röppentek pletykák a feloszlásról...

A turné és az azt követő Once In A LIVEtime című koncert kiadvány után kirúgták Derek Sherinian-t és mindenki ment a maga dolgára... LaBrie - szerződése miatt MullMuzzler néven - már 1999-re összehozta saját csapatát, és kiadta Keep It to Yourself címmel szóló lemezét. Myung és Sherinian ugyanakkor megalapította a Platypus nevű zenekart és kiadták a When Pus Comes to Shove című bemutatkozó albumot... és persze megjelent a már sokat emlegetett Planet X című első Sherinian szóló album is...

A zenekart akkoriban vezető Petrucci-Portnoy páros pedig gyorsan billentyűs után nézett... A már korábban is többször felmerül és előzenekarként, billentyű-dob duójával velük turnézó Jordan Rudess-t szemelték ki a szerepre, aki ismét nem állt kötélnek... viszont, még 1998-ban megalapították vele és Tony Levin-nel a Liquid Tension Experiment nevű instrumentális-kísérleti zenekart, ami hatalmas sikereket ért el... és végül mégis ő lett a harmadik billentyűse a Dream Theater-nek... de ez már inkább az 1999-es Metropolis Pt. 2: Scenes from a Memory című album előtörténetéhez tartozik... Ami album ismét meggyőzött minden rajongót...


Track lista:

01. "New Millennium" (Mike Portnoy) - 8:20
02. "You Not Me" (John Petrucci, Desmond Child) - 4:58
03. "Peruvian Skies" (Petrucci) - 6:43
04. "Hollow Years" (Petrucci) - 5:53
05. "Burning My Soul" (Portnoy) - 5:29
06. "Hell's Kitchen" (instrumentális) - 4:16
07. "Lines in the Sand" (Petrucci) - 12:05
08. "Take Away My Pain" (Petrucci) - 6:03
09. "Just Let Me Breathe" (Portnoy) - 5:28
10. "Anna Lee" (James LaBrie) - 5:51
11. "Trial of Tears" (John Myung) - 13:07
I. "It's Raining"
II. "Deep in Heaven"
III. "The Wasteland"

Közreműködő zenészek:

James LaBrie – ének
John Myung – basszusgitár, Chapman Stick
John Petrucci – gitár, vokál
Mike Portnoy – dob, vokál
Derek Sherinian – billentyűs hangszerek, vokál

Közreműködött: Doug Pinnick (King's X) - ének: Lines in the Sand

Dream Theater cikkek oldalunkon!

Kiadó:
EastWest Records
Honlap:
www.dreamtheater.net
myspace.com/dreamtheater


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Fozzy - Judas (2017)
Az 1999-ben, Atlantában alakult modern heavy metálos Fozzy elkészítette a 2014-es Do You Wanna Start a War folytatását! A hetedik sorlemezükként megjelenő Judas-on ott folytatták, ahol legutóbb

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
Vuur - In This Moment We Are Free - Cities (2017)
A holland Anneke van Giersbergen idén pont tíz éve, 2007-ben szállt ki a Gathering-ből, de hiába a kommerszebb szóló karrierje, ma is mindenki az atmoszferikus doom

Tovább...
Revolution Saints - Light In The Dark (2017)
A 2014-ben induló, amerikai Revolution Saints szupergroup-trió 2015-ös Revolution Saints lemeze - amiről kétszer is írtunk annak idején - után, nem

Tovább...












Klipmánia