×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Iron Maiden - The Number of the Beast, Piece of Mind, Powerslave 

Megjelent: 2012. június 30. szombat 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A hetvenes évek végére kiégtek a nagy brit hard rock generáció zenekarai... A Led Zeppelin 1980-ban dobta be a törülközőt. A Deep Purple már 1976-ban megtette ugyanezt. A Uriah Heep 1977-től, David Byron távozása után modernebb és dallamosabb irányba ment tovább. A fémes csengésű gitárokat feltaláló mester, a Black Sabbath-ban meg Ozzy után, Dio is nagy űrt hagyott maga után, amit hosszú évekig nem tudtak hasonló minőségű tartalommal megtölteni... A blues-ból építkező hard rock generáció kiégett, a gazdasági válság és az abból születő punk lázadás lesodorta őket a színről (majd ahogy jött, olyan gyorsan kiégette saját magát is)...

De az így keletkező űrt gyorsan betömték azok a tehetséges rocker jövevények, akik már évek óta küzdöttek a nagyok mögött, a második vonalban... A British Steel 1980-ban az élvonalba sodorta a Judas Priest-et, akik 1969-től a szintén birminghami Black Sabbath árnyékában töltötték addigi karrierjüket... és 1982-ben eljött az Iron Maiden ideje is, akik az érkező Bruce Dickinson-al egy inkább a technikára felépített, korszerűbb zenére váltva, egymás után készítették el életművük máig legfontosabb darabjait, a The Number of the Beast-et, a Piece of Mind-ot, majd a Powerslave-t, ami lemezek hatása milliónyi zenész és zenekar elméjét világították meg! Megszületett a modern értelemben vett heavy metal, annak minden zenei formájával és külsőségével együtt, az új klisék kőbe lettek vésve! Az (1985-ben bemutatkozó) német Helloween-től, az 1982-től pár évig nagyon hasonló irányba lépegető amerikai Queensryche-ig és Fates Warning-ig, mindenki az Iron Maiden-re akart - ezektől a lemezektől és ettől a pillanattól kezdve - hasonlítani! Megszületett a rockzene új formavilága! Erről, ezekről az Iron Maiden lemezekről szól a következő írásom!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A The Number of the Beast 1982-es megszületése előttről kell kezdenem! Az Iron Maiden ugyanis már 1975-ben megalakult, de Steve Harris mellett sokáig folyamatosan cserélődtek a tagok. 1975–1976 között Paul Day volt az énekes, majd 1976–1978 között Dennis Wilcock váltotta őt a mikrofonnál, hogy végül 1978–tól (1981-ig) Paul Di'Anno is bekerülhessen a vágóhídra... 1975–1977 között Ron "Rebel" Matthews volt a dobos, majd 1977-ben rövid időre a Thunderstick művésznéven dolgozó dobos váltotta őt, akit 1977–1979 között Doug Sampson cserélt, de ő sem maradt sokáig, 1979-től (1982-ig) Clive Burr (aki 1977–1978 között a Samson tagja volt) lett a lemezre is felkerülő megoldás... 1975–1976 között Terry Rance és Dave Sullivan gitározott a zenekarban, majd 1977-ben Bob Sawyer és Terry Wapram került a csapatba, de 1978-ban utóbbi is távozott. 1977-ben billentyűs is bekerült, de Tony Moore sem maradt sokáig. 1979-ben egymásnak adták a kilincset a gitárosok, Paul Cairns, Paul Todd, Tony Parsons is úgy ment, ahogy jött... Ahogy az azóta is a zenekar tagjaként dolgozó Dave Murray is ki-be szállt a csapatból, 1976–1977 után 1978–ban újra beszállva, az 1979-től a csapatban dolgozó Dennis Stratton mellé...

Mindeközben a nagy jövés-menés közben persze születtek a saját dalok, amiknek az első adagja végül az 1980. április 14-én megjelenő Iron Maiden című bemutatkozó lemezen landolt... A Paul Di'Anno ének, Dave Murray és Dennis Stratton gitár, Clive Burr dob és Steve Harris basszusgitár felállású csapat zenéjére a korabeli ösztön zene, a punk volt a legnagyobb hatással, megkeverve az UFO hetvenes éveinek feszes (Schenker-es) gitár-témáival, dallamokat üvöltő énekével és a csíkos gatyában a színpadon rohangáló Pete Way nagyon kemény basszus-alapjával! Megszületett a Running Free, a Sanctuary és siker lett a lemezből...

A folytatás az 1981. február 2-án megjelenő Killers album lett, a Twilight Zone és a Purgatory kislemezekkel... Időközben Dave Murray új társat kapott, az egykori iskolai zenekarából ide került Adrian Smith-t, akivel kifinomultabb zenére volt képes a csapat... De hiába lett a lemez producere a már akkor is nagy névnek számító Martin Birch, a bemutatkozás brit listás 4. helyét a 12. vette át, a létezésükért így ismét lépniük kellett... Távozott Paul Di'Anno énekes, aki mindörökké magával vitte az punk-hatású, ösztönös énekesi stílusát is...



1981-ben az új énekes Bruce Dickinson lett a Samson-ból (1980–1981), a dobos Clive Burr egykori zenekarából... Bruce két Samson lemezen énekelt korábban, az 1980-as Head On-on (ami a csapat második lemezeként jelent meg) és az azt követő, 1981-es Shock Tactics-en, vagyis ismerősen mozgott a stúdiózás világában... De ennél is sokkal fontosabb volt a már a belépése előtt is lassan körvonalazódó sajátos énekesi stílusa, ami már az Iron Maiden-es bemutatkozásakor, a The Number of the Beast albumon is kiemelkedő eredményhez vezetett!

Az egész világ megváltozott 1982. március 22-én, a The Number of the Beast megjelenésének napján! Pedig a lemez elméletben nem más és nem több, mint 40 percnyi 8 dal, letisztult és egyszerű hangzással tálalva a jól megírt rockdalokat... Bruce Dickinson és zenekara mégis kifordította vele a világot a helyéből, ugyanis soha korábban nem énekelt még senki ilyen opera-áriázós stílusban egyetlen rocklemezen sem... Megszületett az-az új modor a rockénekesek világában, ami kitörölhetetlen hatással volt és van minden azóta megszülető rockzenekarra! Mondhatnám akár úgy is, hogy a rockzene időszámításában van a Bruce Dickinson előtti és utáni korszak, annyira unikum volt akkoriban ez a tanult skálázásokra és sok tisztán kitartott énekhangra építkező, feszes dallamokra épített, nagyon nehéz énekesi stílus!

A csapat zeneileg is nagyot fejlődött és tisztult a The Number of the Beast-re. A Dave Murray és Adrian Smith gitáros-páros tökéletesítette, feszesebbé és fémesebben csengőbbé tette a Thin Lizzy hetvenes években már alkalmazott iker-témáit, beírva magukat a rockzene történetébe, a heavy metal gitártechnikai kézikönyvének legfontosabb oldalain (ahová addig csak a Judas Priest-es Glenn Tipton és K. K. Downing egymást kiegészítő páros témái kerülhettek akkoriban.)

És megszülettek a zenekar nagy slágerei, a Run to the Hills, a 22 Acacia Avenue, a The Prisoner, a The Number of the Beast és a Hallowed Be Thy Name, de fel lehetne sorolni szinte mind a nyolc dalt... A siker minden kétkedést elsöpört, vezették vele hazájuk pop-rock eladási listáját, de még az amerikai Billboard 200-ra is felkerültek, igaz csak a 33. helyre, de egy ilyen rockzene történeti léptékű újdonságokat tartalmazó brit heavy metal lemeztől ennél jobbat nem lehetett várni... és az sem véletlen, hogy máig több, mint 14 millió darabot adtak el belőle... A The Number of the Beast-el új időszámítás indult a rockzenében!



Tulajdonképpen csupán egyetlen nagyobb hibája volt a The Number of the Beast-nek... Steve Harris szólógitár értékűen komplex basszus-alapjai alatt, valahogy nem volt elég kifinomult és komplex a dob adta ritmus lüktetése... Így aztán teljesen logikus lépésnek tűnt Clive Burr cseréje, felszámolva vele véglet az első két lemez egyszerűbb és ösztönösebb zenéjének maradékát... A Piece of Mind így elsősorban (a párizsi Trust-ból átkerült) Michael "Nicko" McBrain komplex irányú, mondhatni progresszív felfogású ritmusainak a bemutatkozó színhelye lett! Az biztos, hogy Steve Harris egy életre megtalálta maga mellé a megfelelően bonyolult és színvonalas zenére képes dobos társat...

Nicko McBrain sosem nyugvó, rendkívül élénk ritmusa nagy hatással volt a zenekar egészére! Az amúgy okosan a háborús (pl.: Kémek a sasfészekben) és Dickinson misztikussághoz és mítoszokhoz való vonzalmát is mutató szövegvilágot vegyítő dalaik szerkezete is felvette a versenyt a dobos komplex ritmusával, így kialakult az a rendkívül megbonyolított, sok gitár-témát egymásba építő struktúra, amivel lavinát indítottak el maguk körül! Ezt a lemezt ugyanis akár a progresszív metal prototípusának is lehet mondani, nem véletlenül emlegetik a legnagyobb amerikai prog-metal zenekarok a Piece of Mind-ot kiinduló alapként! Már csak a Flight of Icarus, vagy a The Trooper önmagában is alkalmas volt az új műfaj megteremtésére, de fel lehetne sorolni a nagy slágereiket körül ölelő dalokat is... Szóval nem véletlen, hogy meglátva-hallva a lemez erejét, a Kerrang! magazin greatest metal albums listáján a Piece of Mind lett az első, a The Number of the Beast meg a második helyezett, teljesen megérdemlik a helyüket a forradalminak és bátornak számító lemezekkel!

A mindent elsöprő siker gyors folytatáshoz vezetett... Az egyiptomi mitológiával foglalkozó Powerslave 1984. szeptember 03-án jelent meg, és már igazi szupersztároknak kijáró figyelem kísérte őket... A lemez dalai kevésbé lettek komplex szerkezetűek, a Piece of Mind kellően bemutatta Nicko McBrain képességeit, itt már nem villog annyit, kevésbé élénk a játéka... Nem buzgott már benne annyira a bizonyítási kényszer, így inkább kíséreteket hallhatunk tőle, de azokat viszont tökéletes pontossággal! Steve Harris lüktető basszusgitár alapjai így még fontosabb szerephez juthattak...

A Powerslave-en leginkább igazi érett zenekari darabokat hallhatunk, ahol már mindenki megtalálta a megfelelő helyét az összhangzásban! Mintha egy jól működő szerzői gépezet rakná össze a már korábban közvonalazott zenei elemekből az itt hallható dalokat! Gondolok itt mondjuk a Losfer Words (Big 'Orra) című kiváló instrumentális dalra... Persze mindez a kísérletezés-mentesség magában hordozza a lemez második felének önismétlő légkörét is, ami csalódásra is okot adhat... De mindez nem jelenti azt, hogy ne születtek volna ide is igazi, egyedülálló minőségű gyöngyszemek! Elég csak a két kislemezes darabot megemlíteni, a 2 Minutes to Midnight és az Aces High káprázatos nyitányt ad... Klasszikus dickinsoni áriákkal és a két gitár fantasztikus duettjével... Vagy érdemes megemlíteni a Flash of the Blade közepén hallható, akár neo-klasszikusnak is mondható káprázatos iker-szólót...

A megjelent követően indult a hírhedt World Slavery Tour, mely 1985 végéig tartott. Ez volt az első alkalom, hogy egy nyugati heavy metal zenekar a vasfüggöny mögött is fellépett (Lengyelország, Jugoszlávia), hazánkban például 1984. augusztus 17-én! A turné csúcspontjaként négy egymást követő napon léptek fel a Los Angeles-i Long Beach Arénában, melynek hanganyaga Live After Death címmel jelent meg. A turné összességében 13 hónapon át tartott, 220 fellépéssel és minden addigit felül múló, hatalmas sikerrel! A fejlődés itt sem állt le... A Somewhere in Time-ra gitár-szintetizátor jelent meg a zenéjükben, részben feladva vele a zenekar klasszikus hangzását... De ez már egy másik történet...




The Number of the Beast (1982) - Track lista:

1. Invaders - 3:24
2. Children of the Damned - 4:35
3. The Prisoner - 6:03
4. 22 Acacia Avenue - 6:37
5. The Number of the Beast - 4:51
6. Run to the Hills - 3:54
7. Gangland - 3:49
8. Hallowed Be Thy Name - 7:12
1995 reissue bonus disc:
1. Total Eclipse - 4:26
2. Remember Tomorrow (live) - 5:29



The Number of the Beast (1982) - Közreműködő zenészek:

Bruce Dickinson - ének
Dave Murray - gitár
Adrian Smith - gitár
Steve Harris - basszusgitár, billentyűs hangszerek
Clive Burr - dob
Producer: Martin Birch



Piece of Mind (1983) - Track lista:

01. Where Eagles Dare - 6:10
02. Revelations - 6:50
03. Flight of Icarus - 3:51
04. Die with Your Boots On - 5:28
05. The Trooper - 4:15
06. Still Life - 4:53
07. Quest for Fire - 3:41
08. Sun and Steel - 3:26
09. To Tame a Land - 7:27
1995 reissue bonus CD:
10. I've Got The Fire (Montrose cover) - 3:53
11. Cross-Eyed Mary (Jethro Tull cover) - 3:55



Piece of Mind (1983) - Közreműködő zenészek:

Bruce Dickinson - ének
Dave Murray - gitár
Adrian Smith - gitár
Steve Harris - basszusgitár, billentyűs hangszerek
Michael "Nicko" McBrain - dob
Producer: Martin Birch



Powerslave (1984) - Track lista:

1. Aces High - 4:29
2. 2 Minutes to Midnight - 6:00
3. Losfer Words (Big 'Orra) instrumentális - 4:13
4. Flash of the Blade - 4:03
5. The Duellists - 6:06
6. Back in the Village - 5:03
7. Powerslave - 7:12
8. Rime of the Ancient Mariner - 13:42
1995 reissue bonus disc:
1. Rainbow's Gold (Beckett cover) - 4:57
2. Mission From 'Arry - 6:42
3. King of Twilight (Nektar cover) - 4:53
4. The Number of the Beast (live) - 4:57

Powerslave (1984) - Közreműködő zenészek:

Bruce Dickinson - ének
Dave Murray - gitár
Adrian Smith - gitár
Steve Harris - basszusgitár, billentyűs hangszerek
Michael "Nicko" McBrain - dob
Producer: Martin Birch

Lemezeik:

1980 - Iron Maiden
1981 - Killers
1982 - The Number of the Beast
1983 - Piece of Mind
1984 - Powerslave
1986 - Somewhere in Time
1988 - Seventh Son of a Seventh Son (dalszöveg)
1990 - No Prayer for the Dying
1992 - Fear of the Dark
1995 - The X Factor
1998 - Virtual XI
2000 - Brave New World
2003 - Dance of Death (-2-, lépésről lépésre)
2006 - A Matter of Life and Death (-2-)
2010 - The Final Frontier

Egyéb kiadványok:
1980 - Live!! + One - EP
1981 - Live at the Rainbow - Video, VHS
1981 - Maiden Japan - EP
1983 - Video Pieces - Video, VHS
1984 - Behind the Iron Curtain - Video, VHS
1985 - Live After Death - Live album, Video, VHS
1987 - 12 Wasted Years - Video, VHS
1989 - Maiden England - Video, VHS
1990 - Running Free - Sanctuary - EP
1990 - Women in Uniform - Twilight Zone - EP
1990 - Purgatory - Maiden Japan - EP
1990 - Run to the Hills - The Number of the Beast - EP
1990 - Flight of Icarus - The Trooper - EP
1990 - 2 Minutes to Midnight - Aces High - EP
1990 - Running Free - Run to the Hills - EP
1990 - Wasted Years - Stranger in a Strangeland - EP
1990 - Can I Play With Madness - The Evil That Men Do - EP
1990 - The Clairvoyant - Infinite Dreams - EP
1990 - The First Ten Years - Video, VHS
1992 - From There to Eternity - Video, VHS
1993 - A Real Live One - Live album
1993 - A Real Dead One - Live album
1993 - Live at Donington - Live album
1993 - Donington Live 1992 - Video, VHS
1994 - Raising Hell - Video, VHS
1994 - Maiden England - Live album
1995 - The Story So Far Part One - Boxed set
1995 - The Story So Far Part Two - Boxed set
1996 - Best of the Beast - válogatás
1998 - Eddie Head - Boxed set
1999 - Ed Hunter - válogatás
2001 - Classic Albums: The Number of the Beast - DVD
2002 - Rock in Rio - Live album
2002 - 17 Numbers by the Beast - válogatás
2002 - Rock in Rio - DVD
2002 - Edward the Great - válogatás
2003 - Rainmaiker - maxi single
2002 - Eddie's Archive - Boxed set
2003 - Visions of the Beast - DVD
2004 - No More Lies - EP
2004 - The Early Days - DVD
2005 - The Essential Iron Maiden - válogatás
2005 - Death on the Road - Live album
2006 - Death on the Road - DVD
2008 - Live After Death (-2-) - DVD
2008 - Somewhere Back in Time - The Best of: 1980-1989 - válogatás
2009 - Flight 666 - DVD
2009 - Flight 666: The Original Soundtrack - Live album
2012 - En Vivo!

Kiadó:
EMI
Honlap:
www.ironmaiden.com
facebook.com/ironmaiden


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Living Colour - Shade (2017)
A New York-i Living Colour 1984–'95 között a kommersz crossover-pop-rock műfaj egyik legfontosabb alakja volt! A klasszikus heavy torzított gitárjához funkot,

Tovább...
Kaipa - Children Of The Sounds (2017)
A '73-ban induló svéd progresszív rocker Kaipa annak idején - a későbbi Flower Kingsből - bemutatkozási lehetőséget nyújtott Roine Stolt-nak, aki 2002-ben - a ma is a csapattal

Tovább...
Prophets Of Rage - Prophets Of Rage (2017)
A Rage Against the Machine háromnegyede - Tom Morello gitáros, Tim Commerford basszusgitáros és a Black Sabbath-nak is besegítő Brad Wilk dobos, Zack de

Tovább...
Lynch Mob - The Brotherhood (2017)
George Lynch csúcs formában van manapság. Nemrég nosztalgiázott pár jó ízű koncertet a Dokkennel, 2017-ben pedig három kiválónak ígérkező lemezen is szerepet vállal...

Tovább...
Caligula's Horse - In Contact (2017)
Az ausztráliai Brisbane-ben, 2010-ben alakult Caligula's Horse egy modern alternatív-progresszív rock-metál zenekar, aminek ez az In Contact már a negyedik

Tovább...




Koncertek 2017. október 20. és 2017. november 05. között:









Klipmánia