×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 David Lee Roth - Your Filthy Little Mouth (1994) 

Megjelent: 2012. december 17. hétfő 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A Van Halen egykori és jelenlegi énekesének ez a negyedik szóló lemeze, egyben mélypontja a karrierjének... Steve Vai után, Jason Becker helyett is új gitárost kellett keresnie... Az énekes választása, kissé furcsán a névtelennek számító Terry Kilgorera esett, akinek a zenészi múltjáról leginkább annyit lehetett és lehet tudni, hogy Eddie Van Halen gyerekkori barátjaként sokat gyakoroltak közösen... De Kilgore a jazz-blues közeliségével nem vitte túl sokra... Az énekes szintén furcsa választása volt Nile Rodgerst alkalmazni producernek, hiszen a gitáros-dalszerző-producer R&B-pop-diszkó körökben volt ismert és elismert, Luther Vandross meg Diana Ross (és társai) mellett végzett munkája miatt... Sok jót egyikőjük sem ígérhetett az énekes leülni látszó rock-karrierjének a fellendítésében... Ezek után az sem meglepő, hogy a Billboard 78. helyén landolt csupán a közös produkciójuk, az egyetlen sikernek a She's My Machine kislemez 12. helyét lehet mondani, de ez sem mentette meg őket attól, hogy repüljenek a Warner Bros.tól...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A Your Filthy Little Mouth zeneileg egyértelműen azt a zavaros és eklektikus utat folytatja, amin az A Little Ain't Enough járt 1991-ben... Csak sokkal rosszabb minőségben. Vagyis vannak rajta Van Halen-hez közeli témákkal megírt gitár-centrikus dalok, meg funk-rock közeli témák, amik némi blues-jazz hatást is kaptak Terry Kilgoretól, aki leginkább egy jobb blues gitárosnak tűnik a lemez alapján, mondjuk a Cheatin' Heart Cafe című közösen írt daluk például egész jól sikerült ebből a körből, de a pattogósabb rock and roll-közeli Hey, You Never Know sem lett rossz, de különösebben jó sem...

Mindez tulajdonképpen azt is jelenti egyben, hogy énekes főhősünk kiöregedett a koncertjeinek eddig fénypontjából, a nagy köríves karate rúgásokból, meg a kaliforniai napfényes szörfözésből... Mert, ha tetszik, ha nem, még a rockzene egyik legnagyobb macsójának sem áll jól a tépett-színes ruhás bohóckodás, egy bizonyos kor után... Így aztán a reggae-beütésű, fúvósokkal, meg funk-hatásokkal nyomuló No Big 'Ting sem megy már olyan jó kedvben és lazán, mint ahogy a múltban ment volna, meg a herflizős blues-funk You're Breathin' It egyértelmű Aerosmith hatásai is csak kellemetlenül nehézkesen mennek, ahogy a Tell the Truth nyomdokain Alannah Myles slágert lopkodó Experience is olyan érdektelen már, mintha nem is a világ legnagyobb "rockmacsója" énekelné-búgna a mikrofonba... De nyilván a hasonló dalokért választotta maga mellé Nile Rodgerst... Ami nagyon rossz ötlenek bizonyult szerintem.

Mert ugyan Terry Kilgore képességei nem Eddie Van Halen, Steve Vai, de még csak nem is Jason Becker szinten mozognak, de egyáltalán nem teljesít rosszul... Vannak "idegen" témái, de azok is működhetnének rockos hangzással.... Nile Rodgers viszont egészen másban gondolkodott... Ez egy pop lemez akart lenni szerinte, ahol a gitárt alul szokás keverni... amit meg is tett... Érthetetlen, hogy még a basszusgitár is sokszor fontosabbnak tűnik (mondjuk a címadó Your Filthy Little Mouthban például), mint az amúgy menő témát nyomó gitár, amit sokszor szinte nem hallani rendesen... Amikor meg végre főbb szerephez jut Terry Kilgore hangszere, akkor meg úgy kiveszik belőle a mélyeket és dögöt, magyarán kiherélik a hangzását, mint ahogy a Living Colour lemezeken is hallhattuk... Szintén érthetetlen módon...

Még az egyetlen normálisnak mondható dalt, a nyitó She's My Machine-t is sikerült elrontani Nile Rodgersnek a hangzással, pedig ez aztán tényleg egy dögös és könnyed dal lenne, méltó utódja a Just Like Paradise és A Lil' Ain't Enough daloknak... Itt viszont mindent tisztán kihallani, csak a fő témát nyomó gitárt nem... Tipikus David Lee Roth darab, amire - a hangzás ellenére is - érdemes felfigyelni... Nem véletlenül lett innen az egyetlen sikeresnek mondható darab... A bukás egyszerűen elkerülhetetlen volt... Öregedő rocksztár, a világ egykori legnagyobb macsója, feketébe öltözve, urasan levágott frizurával nyomja a rosszul kevert blues-közeli zenét... Egyszerűen lehetetlen, hogy a dolog sikeres legyen, hiszen nem lehet annyi "egzotikus táncost" a turnéra vinni, amivel ezt a kiöregedést sugárzó érzést feledtetni lehetne... Még David Lee Roth ekkor is dögös, meg kellően öblös hangja sem képes feledtetni, hogy messze járunk már az elvárható minőségtől... Szóval nem véletlenül vállalta be 1996-ban, hogy az eredeti Van Halen zenészeivel felvesz két új dalt (Can't Get This Stuff No More és Me Wise Magic) a Best of Volume I válogatáshoz... Ezek után nagyon ráfért, hogy újra megfürödjön a rocksztárság napfényesebb oldalán...




Track lista:

01. She's My Machine (Monty Byrom, David Neuhauser, Roth) - 3:53
02. Everybody's Got the Monkey (Frank Simes, Joey Hunting, Roth) - 3:01
03. Big Train (Terry Kilgore, Roth, Joey Hunting, Preston Sturges) - 4:14
04. Experience (Kilgore, Roth) - 5:54
05. A Little Luck (Eddie Anderson, Steve Hunter, Roth) - 4:40
06. Cheatin' Heart Cafe (Kilgore, Roth) - 4:06
07. Hey, You Never Know (Kilgore, Roth) - 2:46
08. No Big 'Ting (Kilgore, Roth) - 4:51
09. You're Breathin' It (Richard Hilton, Kilgore, Roth) - 3:46
10. Your Filthy Little Mouth (Kilgore, Roth) - 3:02
11. Land's Edge (Kilgore, Roth) - 3:12
12. Night Life (Walt Breeland, Paul Buskirk, Willie Nelson) – 3:35
13. Sunburn (Kilgore, Roth) - 4:42
14. You're Breathin' It (Urban NYC Mix - Kilgore, Roth) - 4:13

Közreműködő zenészek:

David Lee Roth - ének
Terry Kilgore - gitár
John Regan (Ace Frehley) - basszusgitár
Tony Beard - dob
Richard Hilton - billentyűs hangszerek

Travis Tritt - ének: Cheatin' Heart Cafe
Steve Hunter - gitár: A Little Luck
Nile Rodgers - producer
Gary Tole - hangmérnök

David Lee Roth lemezei:

Crazy from the Heat EP - 1985
Eat 'Em and Smile - 1986
Skyscraper - 1988
A Little Ain't Enough - 1991
Your Filthy Little Mouth - 1994
DLR Band - 1998
Diamond Dave - 2003

Van Halen lemezei:

Van Halen (1978)
Van Halen II (1979)
Women and Children First (1980)
Fair Warning (1981)
Diver Down (1982)
1984 (1984)
5150 (1986)
OU812 (1988)
For Unlawful Carnal Knowledge (1991)
Live: Right Here, Right Now (1993)
Balance (1995)
Best of Volume I (1996)
Van Halen III (1998)
Little Guitars: A Tribute to Van Halen (2000)
Best of Both Worlds (2004)
Tattoo (2012, single)
A Different Kind of Truth -2- (2012)

Az élet Dave után - interjú 1991-ből, első rész
Az élet Dave után - interjú 1991-ből, második rész

Kiadó:
Warner Bros.
Honlap:
www.davidleeroth.com
www.van-halen.com


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Sons Of Apollo - Psychotic Symphony (2017, Dionysosrising)
Ha akad olyan egyáltalán, aki elolvasta a Dionysosrising küldetésnyilatkozatát, az tudja, hogy ezen az oldalon a dionysosi értelemben vett

Tovább...
Jeff Scott Soto - Retribution (2017)
Az 51 éve Brooklyn-ban születő Jeff Scott Soto '83-óta tartó karrierje alatt sok mindent kipróbált Malmsteen-tól a Journey-ig, de azt biztosan nem fogja

Tovább...
Fozzy - Judas (2017)
Az 1999-ben, Atlantában alakult modern heavy metálos Fozzy elkészítette a 2014-es Do You Wanna Start a War folytatását! A hetedik sorlemezükként megjelenő Judas-on ott folytatták, ahol legutóbb

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...












Klipmánia