×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Transatlantic - Kaleidoscope (2014) 

Megjelent: 2014. január 27. hétfő 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Megkezdi a 2014-es évét Mike Portnoy is... A progresszív rocker Transatlantic egy a dobos vezette szupergroup - benne régi társa, Neal Morse, a The Flower Kings főnök Roine Stolt és a Marillion basszusgitáros Pete Trewavas - 1999–2002 között dolgozott együtt, majd 2009–től újra...

A most megjelenő Kaleidoscope a negyedik stúdió kiadványuk, legutóbb 2009-ben adtak ki hasonlót The Whirlwind címmel, amiről kétszer is írtunk... Azóta csak hatalmas mennyiségű élő anyaggal kápráztattak el minket, de ezek is élményszámba mentek... A minőség a Kaleidoscope-n is elsőosztályú lett...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A Transatlantic-ot nem kell különösebben bemutatnom, a csapat zenéje mostanra sem változott sokat az elmúlt időszakhoz képest... Sokszor hosszú és komplex felépítésű, néha dalszerűbb formában, de végig a klasszikus hetvenes évek progresszív-szimfonikus rockjának az értékeit, megszólalását, hangszereléseit és szerkezeteit szem előtt tartó dalok vibráló halmazát hallhatunk most is. Ahogy eddig, úgy most is árad a produkcióból a tagok műfaj iránt érzett elhivatottsága és évtizedes tapasztalata, náluk nincsenek véletlenek, a lemez minden pillanata igazi profizmust takar, amit a progresszív rockzene klasszikus időszakának, a hetvenes-nyolcvanas éveknek az ismerete és szeretete tesz teljessé... A Transatlantic-ot mindez teszi a legfontosabb kortárs progresszív rock produkcióvá, amit méltán szeretnek milliónyian világszerte!

Mai korunknak "egy személyben" ők lettek az aktív és kreatív Pink Floyd-ja, Genesis-e és Yes-e, monumentális témáikban a legszebb idők King Crimson-ját idézik, miközben elvontabb-lazább részeikben a Beatles elsődleges hatásait hallhatjuk... Ráadásul mindezt a jeles múltból adódó örökséget teljesen természetesen, kvázi sajátjukként kezelik... A Kaleidoscope mindettől nevezhető varázslatos albumnak! És az sem véletlen, hogy a saját dalaikat tartalmazó első korong mellé adnak egy másodikat is, amin feldolgozásokat hallhatunk, mintegy irányt mutatva önmaguknak is...



Őszintén szólva én minden egyes lemezük első hallgatásakor csalódok is bennük... A csalódásom oka nem túl bonyolult, egyszerűen sokkal eredetibbet, egyedibbet, sajátosabbat várnék tőlük, elrugaszkodva a múlt értékeitől, saját világot teremtve... Mert ilyen fantasztikus képességű és felkészültségű zenészektől elvárnám, hogy a kreativitásukat ne arra használják, hogy mondjuk Pink Floyd-szerűen fél-akusztikusra hangszerelt epikus allegóriát írjanak Shine címmel - bármennyire is élveztem a dalt meghallgatni -, hanem közben forradalmasítsák az évtizedek óta betartott-beégetett szabályokat... Sajnos azt kell mondjam, hogy az ilyen jellegű forradalmi, vagy - mondjuk úgy - modernizációs hangvétel ezen a lemezen is elmaradt, viszont a műfaj klasszikusainak szerelmesei ennél a lemeznél sem fognak találni élvezetesebb kiadványt!

Az egyik nagy vesszőparipámból, a "progresszió" szó "fejlődés"-hez kötődő jelentéséből - vagyis leginkább annak hiányából - adódó, alapvető csalódottságom most is tompult, amikor második-harmadik hallgatásra elfogadtam, hogy a régről ismerős megoldások - ilyen fantasztikusan felkészült zenészek tolmácsolásában - most is milyen erőteljesen csapnak le a hallgatóikra... A Black as the Sky monumentális, szinte ős-hard rock billentyűi, vagy a levegős-lebegő Beyond the Sun csellós-zongorás-steelgitáros epikussága igazi remekművek... Ahogy a két hosszú és komplex szerkezetű dal, a nyitó Into the Blue és a címadó Kaleidoscope "zenei utazása" is rendkívüli értéket képvisel, pusztán azzal is, hogy a belőlük áradó kreativitásukkal a műfaj legendás ikonjaira emlékeztetnek minket... Az meg valami egészen más kérdés, hogy azért a végén mindig marad pár szálka az ember körbe alatt, mert az újrahasznosításuk mindettől a kivételes minőségtől még nem feltétlenül válik elégségessé...

Milyen forradalom hiányára gondolok? Mondok egy példát... Érdemes felfedezni a Genesis egyik 1973-as koncertjének a filmfelvételét, ami a nagyon fiatal Peter Gabriel szereplésével készült, aki nem csak elénekli, de különböző furcsa jelmezekbe bújva elő is adja azokat, színészkedik, bohóckodik, pantomimoz a dalokban... Közben Phil Collins elképesztő ritmusokat dobol, de Steve Hackett és Mike Rutherford gitárjai és Tony Banks billentyűi is egyedien barokkos-szimfonikus hatásúak képesek lenni... Hát, őszintén szólva valami hasonlóan eredeti dolgot várnék el a Transatlantic-tól is, ennek hiánya miatt csalódom minden lemezüknél, hiszen - az egyértelmű zenei hasonlóságok helyett - ezt az eredetiséget soha nem kapom meg tőlük... A legnagyobb bajom, hogy még az ilyen irányú törekvést sem érzem bennük soha... Pedig szerintem ők is lennének olyan zseniálisak, hogy felfedezzék, megtalálják nekünk a saját értékeiket önmagukban...

10/8






Track lista:

01. Into the Blue - 25:11
- I. Overture
- II. The Dreamer and the Healer
- III. A New Beginning
- IV. Written in Your Heart
- V. The Dreamer and the Healer (Reprise)

02. Shine - 7:26
03. Black as the Sky - 6:43
04. Beyond the Sun - 4:29
05. Kaleidoscope - 31:53
- I. Overture
- II. Feel the Lightning
- III. Black Gold
- IV. Walking the Road
- V. Desolation Days
- VI. Lemon Looking Glass
- VII. Feel the Lightning (Reprise)

Special edition bonus disk:
1. And You and I (Yes) - 10:43
2. I Can't Get It Out of My Head (Electric Light Orchestra) - 4:43
3. Conquistador (Procol Harum) - 4:10
4. Goodbye Yellow Brick Road (Elton John) - 3:16
5. Tin Soldier (Small Faces) - 3:21
6. Sylvia (Focus) - 3:49
7. Indiscipline (King Crimson) - 4:43
8. Nights in White Satin (The Moody Blues) - 6:12

Közreműködő zenészek:

Roine Stolt (The Flower Kings, Kaipa, The Tangent) - gitár, vokál
Pete Trewavas (Marillion, Kino) - basszusgitár, vokál
Mike Portnoy (Flying Colors, The Winery Dogs, Adrenaline Mob, ex-Dream Theater, Liquid Tension Experiment, OSI, Yellow Matter Custard, Neal Morse) - dob, vokál
Neal Morse (Flying Colors, ex-Spock's Beard, Yellow Matter Custard) - billentyűs hangszerek, ének, gitár

vendég:
Chris Carmichael — cselló
Rich Mouser — pedal steel gitár: Beyond the Sun
Daniel Gildenlöw (Pain Of Salvation) - ének: Written in Your Heart

Lemezeik:

SMPT:e -dalszöveg- (2000)
Bridge Across Forever -dalszöveg- (2001)
The Whirlwind (-2-) (2009)
Kaleidoscope (2014)

Élő albumok:
Live in America (2001)
Live in Europe (2) -limited edition- (2003)
Whirld Tour 2010 - Live In London 2DVD/3CD (2) (2010)
More Never Is enough (3CD, 2DVD, live, 2011)

Egyéb:
Transatlantic Demos by Neal Morse (2003)
SMPTe: The Roine Stolt Mixes (2003)

Kiadó:
InsideOut, Radiant
Honlap:
www.transatlanticweb.com
facebook.com/TransatlanticMusic


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Jeff Scott Soto - Retribution (2017)
Az 51 éve Brooklyn-ban születő Jeff Scott Soto '83-óta tartó karrierje alatt sok mindent kipróbált Malmsteen-tól a Journey-ig, de azt biztosan nem fogja

Tovább...
Fozzy - Judas (2017)
Az 1999-ben, Atlantában alakult modern heavy metálos Fozzy elkészítette a 2014-es Do You Wanna Start a War folytatását! A hetedik sorlemezükként megjelenő Judas-on ott folytatták, ahol legutóbb

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
Vuur - In This Moment We Are Free - Cities (2017)
A holland Anneke van Giersbergen idén pont tíz éve, 2007-ben szállt ki a Gathering-ből, de hiába a kommerszebb szóló karrierje, ma is mindenki az atmoszferikus doom

Tovább...












Klipmánia