×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 The Winery Dogs - Hot Streak (2015) 

Megjelent: 2015. október 08. csütörtök 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A 2012-ben, Los Angeles-ben indult hard rock szupergroup trió a második stúdió lemezét adja ki Hot Streak címmel... Az első 2013-ban jött ki, egyszerűen csak The Winery Dogs-ként, kétszer is olvashattatok róla nálunk. Azóta 2014-ben kijöttek egy Unleashed In Japan 2013 élő anyaggal, amivel időt és teret adtak az egyéni terveiknek, merthogy akad ezekből is szép számban...

Billy Sheehan például elfoglalta magát a tavalyi Mr. Big-féle The Stories We Could Tell album - amiről kétszer is írtunk - alapos bemutatásával... Richie Kotzen meg nemrég kihozta a Cannibals című szóló munkáját, amiről kétszer is beszámoltunk... A fő kavarógépnek tekinthető Mike Portnoy dobzseni idén eddig csak két stúdió lemezen szerepelt, Neal Morse mögött és a Metal Allegiance bemutatkozásán, de ez a kettő is nagyon különbözött egymástól stílusában, most pedig itt van a Hot Streak, aminek a dallamosságával megpróbálják még szélesebbre tárni a Winery Dogs ablakát...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A nyitó Oblivion vibrálásait akár a Mr. Big is letehette volna az asztalra, csak itt Richie Kotzen énekel és gitározik hozzájuk, a tőle megszokott romantikusabb-nyávogósabb dallamokkal, amik aztán a nagyobb ívű refrénben kapják meg az igazi értelmüket! De az, hogy ezt a dalt hallhattuk a lemezről elsőként kiemelve, senkit ne tévesszen meg, ez csak a beetetés része, a Hot Streak sokkal kevésbé akar vibrálni és vadul virtuóz szólókat egymásra dobálni, mint ahogy ez a dal teszi... Ez a lemez sokkal dallamosabb és ének-centrikusabb rockzene lett, mint elődje volt, már-már rádióbarát kivitelben, ami irány - ismerve Kotzen behatárolt énekesi képességeit - nem tűnik épp' a legjobb választásnak!

Az Oblivion pörgése tehát kilóg a lemezből, ez egy sokkal nyugodtabb anyag, mint ez a dal... Mindezt mindjárt a Captain Love lötyögős témázgatása is bizonyítja, de ez az Ac/Dc bonyolultságú és riffelésű rocksláger egyáltalán nem lett kevésbé szórakoztató, csak egészen más! Igaz persze az is, hogy kapunk benne egy nagyon izgalmas, jammelős jazz-blues gitárszóló részt, amiben aztán meg is villantja Kotzen a hangszeres képességeit... Némileg élénkebb a Hot Streak nyitánya, de itt is sok lett a gitármentes, mondhatni énekes rész, amolyan rádióbarát pop-rock dalolászással, amire aztán válaszul előkerülnek a Hendrixesen dögös blues-szólócskák is, de alapvetően egy énekes és slágeres dalról van szó... A How Long lüktetőbb, durvább és maszatosabb, ráadásul funky-közelibb sláger lett, nagyvonalú AOR-refrénnel kiegészítve... Mindezt minimalistábban vonatozó verzióban is megkapjuk Empire címmel, majd következik a Fire című romantikus ballada, seprűzéssel, zongorával, akusztikusan, nyávogva... Úgy látszik Kotzen tényleg közelebb akarta hozni a szóló karrierjéhez a zenekart, ami nem biztos, hogy sok jót jelent majd neki "kiugrási lehetőség" szempontjából...

A Ghost Town a lágy részeket cserélgeti blues-rock-funky menetelésekkel... A szellősséget itt is túlzásba vitték, de legalább van lendület a nótában, ha már slágeres refrén nincs is... Némileg nagyobbat lépnek a blues-hard-rock felé a The Bridge-ben, de a szellős részekben itt is túlzásba viszik a nyávogást, ahogy a feszes és töredező ritmusra kibomló War Machine-ban... A basszusgitár szólóval és minimális, szinte gépies ritmussal menetelő Spiral popperkedése és funkyzása és nyávogása aztán tényleg túlzásnak tűnik, mintha csak egy Kotzen szólólemezt hallgatnánk... A Devil You Know-ban mindezt végre nyakon öntik nyomulós rockzenével, hogy azonnal el is rontsák az egészet a Think It Over minimalista és érzelgő funkyjával, amit még a himnikus refrénje sem tud érdekesebbé tenni... A nyomulósan záró The Lamb jammelős funkyja és slágerkedős refrénje aztán úgy zárja le ezt a lemezt, ahogy kell, kevés gitárral, ének helyett nyávogva...

Őszintén szólva, elsőre is sokkal többet vártam egy ilyen képességű hangszeres triótól, de most még annál is lejjebb jutottak... Ott legalább volt elég rockos gitár, ami itt funkysan maszatoló kíséretekké alacsonyult... A dolgot részben mentik Richie Kotzen sajátosan pengetett jazz-rockos szólói, de sajnos többnyire ezekből is csak ízelítőket kapunk... Élőben persze biztosan dögösebbek lesznek, de továbbra is úgy gondolom, hogy Kotzen nosztalgikus funkyjával és nyávogós énekével nem fognak előbbre lépni! Hogy mást ne mondjak, a vele felálló Mr. Big is hasonló okokból állt földbe, de szólóban is ezért nem tud előbbre lépni... Szóval nem értem, hogy miért akarja ugyanezt itt is megismételni, ahol Portnoy múltja és jelenléte még lehetőséget is adna neki a szélesebb közönség előtti virításra! Ő meg csak felnyávog pár közepes slágerecskét, amiben az egyetlen saját, hogy néha gitárszólózik is pár izgalmasabb taktust... De ennyi nem lesz elég a feljebb kapaszkodáshoz!

10/6



Track lista:

01. Oblivion
02. Captain Love
03. Hot Streak
04. How Long
05. Empire
06. Fire
07. Ghost Town
08. The Bridge
09. War Machine
10. Spiral
11. Devil You Know
12. Think It Over
13. The Lamb

Közreműködő zenészek:

Richie Kotzen (ex-Mr. Big, ex-Poison) - ének, gitár, billentyűs hangszerek
Billy Sheehan (Mr. Big, PSMS, Niacin, ex-David Lee Roth) - basszusgitár, vokál
Mike Portnoy (Metal Allegiance, Flying Colors, Neal Morse, PSMS, ex-Dream Theater, ex-Adrenaline Mob, stb.) - dob, vokál

Lemezeik:

2013 - The Winery Dogs (-2-, -info-)
2014 - Unleashed In Japan 2013, The Second Show
2015 - Hot Streak

Kiadó:
earMUSIC, Loud & Proud Records, RED
Honlap:
thewinerydogs.com
facebook.com/TheWineryDogs
mikeportnoy.com
richiekotzen.com
billysheehan.com


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Yes - Tales from Topographic Oceans (1973)
Ezen a héten a '68-ban, Londonban indult Yes hatodik lemezét, a '73-as Tales from Topographic Oceans-t fogom részletesebben kivesézni! A csapat az 1972-es Close to the Edge-en a

Tovább...
Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...
Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Sons Of Apollo - Psychotic Symphony (2017, Dionysosrising)
Ha akad olyan egyáltalán, aki elolvasta a Dionysosrising küldetésnyilatkozatát, az tudja, hogy ezen az oldalon a dionysosi értelemben vett

Tovább...
Jeff Scott Soto - Retribution (2017)
Az 51 éve Brooklyn-ban születő Jeff Scott Soto '83-óta tartó karrierje alatt sok mindent kipróbált Malmsteen-tól a Journey-ig, de azt biztosan nem fogja

Tovább...












Klipmánia