×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Avenged Sevenfold - The Stage (2016) 

Megjelent: 2016. november 05. szombat 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A kaliforniai Huntington Beach-en, 1999–ben alakult Avenged Sevenfold a hazájának a legsikeresebb fiatal heavy metal csapata. A 2010-es Nightmare a csúcsra vitte a nevüket, amit aztán a legutóbbi, 2013-as Hail to the King című "fekete" lemezük nem tudott megismételni. Az akkor belépő Arin Ilejay dobos lett a bűnbak, most a The Stage című folytatáson - ami a csapat hetedik sorlemeze - már Brooks Wackerman próbál olyan részletgazdag ritmust alájuk adni, mint amire Mike Portnoy volt képes a Nightmare-re beugorva...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Az amerikai kultúra része a világmegváltás, belenevelik a gyerekekbe, zenéjük, filmjeik is többnyire arról szólnak, hogy miként menti meg az egész világot pár amerikai, de náluk egy sima "államközi" bajnokság is világbajnokságnak számít... Ezzel a hősiesség is szinte mindenkibe bele van oltva, amiből végül túl sok háború is kijött, többnyire a kelleténél sokkal több veszteséggel! Ahogy azt George Carlin is viccelődve -, de mégis véresen komolyan - megjegyezte, szeretik a háborút. A 2008-ban elhunyt Carlin szókimondó-felvilágosító előadásait amúgy is érdemes nézni és hallgatni, mert sokat elárul a világunkról, mert ha viccesnek is tűnik a mondandója, valójában egyáltalán nem az!

Az Avenged Sevenfold zenei küldetése annyi, hogy mindezt a hősiességet a tradicionális brit heavy metál eszköztárával mutassa meg, annak is a komplexebb ágával. Ennek a csúcsára értek fel a 2010-es Nightmare összerakásakor, ami elképzeléshez nagyon sokat tudott hozzá tenni Mike Portnoy a bonyolult ritmikai képleteivel és részletgazdag játékával. A dologtól annyira elbízták magukat, hogy a 2013-as Hail to the King-en elengedték maguk mellett a korábbi koncepciót... Belassultak és elnehezedtek. A végeredmény kudarcra volt ítélve, a rajongók mást várnak a csapattól! A bűnbak Arin Ilejay dobos lett, aki tényleg egysíkú és unalmas dolgokat kalapált fel az amúgy is egyszerűsített "fekete lemezükre"... De most úgy tűnik, hogy visszatérnek az alapkoncepciójukhoz.

Az egykori Bad Religion dobos Brooks Wackerman már gyerekként is nagyon tehetséges volt, Steve Vai fedezte fel '91-ben a Bad4Good nevű gyerekcsapatához. Azóta megfordult az Infectious Grooves, a Suicidal Tendencies, a Tenacious D soraiban, de sok más mellett, dobolt a Korn-gitáros Munky-féle Fear and the Nervous System-ben is... Szóval sokat látott, és sok stílusban képes volt első osztályú munkát letenni az asztalra... Ide is sokkal inkább illik, mint Ilejay... Brooks-nak nem kell mást tennie, mint annyira komplex és részletgazdag ritmusokat felkalapálnia az amúgy is sokszínűbb új Avenged Sevenfold dalokba, mint Portnoy tenne hat éve... Ez nem kivitelezhetetlen, de nem is egyszerű feladat!

Úgy érzem a címadó The Stage hozza a kellő - egyszerre King Diamond és Alice Cooper - szintet, mind a témák és a váltások számában, mind a heavys riffek és dallamok szempontjából felnő a múltjukhoz... és még közben Brooks Wackerman is alaposan bemutathatja, hogy mit tud kezdeni ezzel a Portnoy-jal súlyosbított kihívással, és nem is teljesít rosszul! A Paradigm már a durvább és lehangoltabb reszelések slágereibe is belekóstol, amit nagyon fel is tudnak pörgetni.. és még hörögnek és művészkednek is hozzá, ha kell! De ez a dal is olyan komplex brit-metálos szerzemény, amit elvárna tőlük az ember! A thrash-re és a nu-metálta is nyitott Sunny Disposition is érdekes szerzemény a betonozásaival és speed metálos gyorsulásaival, de ezt sokszor túlzottan zavarossá teszik a stílusidegen hangszerelései - például fúvósai -, ezzel együtt komplexitásban működik itt is minden! Mindezt megfejelik az akusztikus gitárt is bedaráló God Damnal, ami a slágeres és archaikus metál betétek mellé, a groove-világ felé is nyitni akar... Ha zavarosnak tűnik a körbeírás, az nem véletlen: maga a dal is eléggé zavarosra sikeredett, de a hangszeresek technikailag képesek mindezt élvezhető - és sajnos zavarosan kavargó - formába önteni!

Villognak a Creating Godban is rendesen, a Faith No More se tudta ezeket - a durvaságot dallamokba lökdöső - végleteket sokkal jobban csinálni, de ennél azért egyedibbnek kéne lennie egy ilyen sztárbandának! Az Angels elvont balladája megkapta a hegedűket és a rádiós énekdallamot is, hogy aztán ebből kiindulva tudjon elénk kialakulni a Simulation, ami közben vadul felpörög és végletesen dinamikus betétekkel okoz nagyobb meglepetéseket! A furcsán végletes szerkezeteket a Higher is tovább viszi. Itt a gospeles "gödörből" indulnak, hogy aztán - némi Muse-szerű kavarodások közben - betont tologató metálban dübörögjék ki magukat... Furcsa és értelmetlen dal ez is, de kellően izgatottan és fiatalosan adagolják... A Roman Sky nagy ívű epikáját hegedűkkel is megtámasztják, amiből aztán élénkebb filmzene kibontásra is vállalkoznak, de ez nekem nagyon erőltetett. Aztán jöhet valami monumentálisabb, a blastbeatbe és neoklasszikusságba is belefutó Fermi Paradox, ami útkereső és zavaros, pedig tele van bravúros megoldással...

Minderre a koronát a progresszívabb Exist teszi fel, amiben a kavargó űr-elektronikától az ős-Metallica fémes reszeléseihez pár perc alatt, átvezető nélkül jutnak el, hogy aztán pár váltással odébb, már olyan elvont fúziós tekeréseket hallhassuk, hogy csak na... De aki azt hiszi, hogy majd az énekes részek is ilyen vibrálóak lesznek, azok nagyok tévednek, a középső részben ugyanis elvágták a dalt... és egy harmonikus slágerbe fognak, amiben a csellózás a minimum... Aztán a záró - narrációs tudományos felolvasást tartalmazó - részben újra felmegy a tempó, csak már mint egy punk-banda ugrálják végig ezt a lezáró részt... A The Stage sokkal komplexebb, így jobb is, mint elődje, de tele van olyan zavaros dalszerkezettel, amit még ők sem tudnak értelmesen egybeépíteni... Szóval rendesen szétkapta ezt az albumot a bizonyítási kényszer, de ha a hosszúra nyúló, stílusok között vadul ugráló műsort nem is lehet tökéletesnek - vagy jónak - nevezni, inkább csak útkeresésnek, azért közben legalább Brooks Wackerman személyében megtalálták az új dobosukat, aki képes ezt a zavarosságot megtámasztani izgalmas ritmusokkal!

10/07



Track lista:

01. The Stage - 8:32
02. Paradigm - 4:18
03. Sunny Disposition - 6:41
04. God Damn - 3:42
05. Creating God - 5:34
06. Angels - 5:40
07. Simulation - 5:31
08. Higher - 6:28
09. Roman Sky - 5:00
10. Fermi Paradox - 6:30
11. Exist - 15:41

Közreműködő zenészek:

M. Shadows – ének
Zacky Vengeance – gitár, vokál
Synyster Gates – gitár, vokál
Johnny Christ – basszusgitár, vokál
Brooks Wackerman - dob

Lemezeik:

2001 - Sounding the Seventh Trumpet
2003 - Waking the Fallen
2005 - City of Evil
2007 - Avenged Sevenfold
2007 - All Excess - DVD
2008 - Live in the LBC - DVD
2010 - Nightmare (-2-)
2013 - Hail to the King (-2-, info)
2016 - The Stage

Kiadó:
Capitol Records
Honlap:
avengedsevenfoldvr.com
facebook.com/AvengedSevenfold


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Sons Of Apollo - Psychotic Symphony (2017, Dionysosrising)
Ha akad olyan egyáltalán, aki elolvasta a Dionysosrising küldetésnyilatkozatát, az tudja, hogy ezen az oldalon a dionysosi értelemben vett

Tovább...
Jeff Scott Soto - Retribution (2017)
Az 51 éve Brooklyn-ban születő Jeff Scott Soto '83-óta tartó karrierje alatt sok mindent kipróbált Malmsteen-tól a Journey-ig, de azt biztosan nem fogja

Tovább...
Fozzy - Judas (2017)
Az 1999-ben, Atlantában alakult modern heavy metálos Fozzy elkészítette a 2014-es Do You Wanna Start a War folytatását! A hetedik sorlemezükként megjelenő Judas-on ott folytatták, ahol legutóbb

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...












Klipmánia