Pulzus 1. - 1980 január 

Megjelent: 2016. november 17. csütörtök 12:05
Szerző: Fiery
    Cikkek 

Létezett valaha, a nyolcvanas években egy könnyűzenei műsor, amin felnőtt egy nemzedék. Ez a produkció pedig a Pulzus volt, akkori nyelven Könnyűzenei Panoráma. A TV egyetlen csatornáján keresztül végre mi, fiatalok is kaptunk valamit a hatalomtól. A műsorban nem csak rock muzsika szólt - és ezt utólag belátva nagyon okos húzásnak mondanám -, hiszen így egy tágabb zenei világban nőhettünk fel. A következő hónapokban arra teszek kísérletet, hogy részeként kiemeléssel mutassam meg, mik voltak a legfontosabb témák abban az időben. Aki pedig rendszeresen követi a sorozatot, képet kaphat arról is, hogy kik voltak az állandó vendégek, és kik maradtak ki a médiából már akkor is. Kellemes olvasást mindenkinek! - Fiery



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Rocktörténeti pillanatok

1980. januárban új könnyűzenei műsor indult el az akkori egyetlen hazai TV csatornán. Több fontos elem mellett, a legfontosabb a "politikamentesség" volt, főként a hazai és néhány külföldi aktuális kultúra bemutatása. Most, hogy ennyi évvel később visszanézem, látom, hogy az akkori aktualitások nagy része már a sokkal értékesebb produktummá, hiteles kordokumentummá vált. A Pulzus a rockzene mellett más könnyűzenei produkciót is bemutatott. A műsorvezetők: Módos Péter és Sztevanovity Dusán voltak. Két igazán intelligens, jó modorú szakember, akik még képben is voltak az akkori zenészvilággal kapcsolatban. A beszélgetésekkel egybekötött műsor, ha látszólag távol is állt a politikától, a kort magát nem tudta megtagadni, és ez - mint többször is kiderül - nem is baj.

Én akkor, tizenévesen nem igazán szerettem a dumálós részeket, úgy éreztem, hogy csak hasznos időt vesznek el a lényegtől, a zenétől. Ma örülök, hogy voltak vélemény ütköztetések, egyeztetések, mert csak a dalokon keresztül nem lenne annyira hiteles időutazásunk. Az első műsor vendégei, érdekes módon az akkori hazai "zenecsinálás nagymesterei". Erdős Péter a Hanglemezgyár jogtanácsosa, és a sajtóosztály vezetője, Szentkuti Pál a Magyar Rádió könnyűzenei osztályának vezetője, valamint Tánczos Gábor, a Magyar Televízió zenei szerkesztője volt. A beszélgetés fő témája pedig a fiatal tehetségek támogatása volt. Ne feledjük, hogy 1980 januárjában a Hanglemezgyár, a Magyar Televízió és a Magyar Rádió politikailag megbízható vezetői irányították a médiát, kereskedelmi csatornák és magán lemezcégek, kimondott menedzserek még a kanyarban sem voltak! A beszélgetést változtatás nélkül írom le (na, jó egy-két apróbb szótöbblet, vagy vessző azért módosult).

A hatalom szemszögéből

Sztevanovity Dusán: Ide nem illően elmondok most egy mesét. Volt egyszer egy fiatalember, aki tehetségesnek érezte magát, volt egy menedzser, akinek sok pénze volt. Kettőből együtt született egy üzleti vállalkozás, aminek ha sikere volt virágzott, ha nem akkor pedig a mese véget ért. Nálunk nincsenek ilyen mesebeli menedzserek, viszont vannak vállalatok és intézmények, akik a könnyű műfajjal hivatásszerűen foglalkoznak. Vannak szakemberek, akiknek az a dolguk, hogy sok mindent eldöntsenek ennek a műfajnak a sorsáról.

Sok szeretettel üdvözlöm stúdiónkban Erdős Pétert, Hanglemezgyártó vállalat, Szentkuti Pált, Magyar Rádió és Tánczos Gábort, a Magyar Televízió képviseletében. Egyetlen kérdést szeretnék feltenni és erre három választ várok. Milyen szempontok alapján döntenek, milyen segítséggel lehet azt meghatározni, hogy ki az, aki a nagy közönség elé léphet, ki az, akit érdemes támogatni, és ki az, akit esetleg nem.

Erdős Péter: Ön mondott egy mesét nekünk a menedzserről, akinek sok pénze van és szívesen elkölti egy tehetséges emberre. Ez azonban a világpiacon valóban csak mese. Nem állítom, hogy soha nem fordul elő, biztos vannak bolond milliomosok, de a hanglemezipar nem így működik. Ma már, hogy a szélső ellenpontot mondjam, sokszor nem is tudjuk, hogy egy világsztár esetében ki énekel, ki táncol. Múltkor egy néger énekesnőnek a lábát dicsérte valaki nekem egy tévéadás kapcsán, hogy milyen jó lába van. Azt mondtam, mit tudod te, kinek a lába az! A sztárokat építik, persze tehetséges emberekből építik fel.

Nálunk az én osztályomon dolgozik egy kolléga akinek az a dolga, hogy ha Kovács néni vesz a 6 éves kisfiának egy játékgitárt, akkor ő már tudjon erről és figyelje, hogy mit csinál a gyerek a gitárral. Ez a mi mesénk. A valóság az, hogy a Hanglemezgyártó Vállalat, a "cég", ahogy mi nevezzük nagy szeretettel, tulajdonképpen nem a friss, egészen fiatal, egészen kezdő tehetségek között kutat, néha bukkanunk ilyenre, néha tartunk egy ilyen rendezvényt, de ez majdnem, hogy luxus tevékenység nálunk. Nálunk a felfedezés szó egész mást jelent. Amit itt a Saturnussal kapcsolatban hallottunk, az igaz hiteles történet.

Bementem a próbatermükbe, ahol a Neoton Família próbált a legközelebbi nagylemezére és ahol a Babos mester segített ott a dolgot összehozni. Mondtam neki, hogy miért nem csináltok már egy állandó, több éven át építhető együttest. Mondta, "maga ehhez ennyire nem ért". - Akkor még azt hiszem magázódtunk. - A világon a jazz zenészek ezt nem így csinálják, hanem összeállnak egy-egy alkalomra, lemezre. Mondtam; "maga ennyire nem ért ehhez, a világsztárok állnak így össze, akiknek a nevét már az egész világ ismeri. Kezdeni így nem lehet, de különösen nem Magyarországon". Elgondolkodott és azt mondta, hogy igazam van! Ebből rögtön tudtam, hogy egy nagyon tehetséges ember, mert ebben a szakmában csak a legtehetségesebb emberek mondják azt, hogy a másinak igaza van.

Sztevanovity Dusán: Hadd kapcsolódjak ide, Babos Gyuláról, amikor ez az ötlet megszületett, akkor nem csak a szakma, de a közönség is tudta, hogy nagyszerű szakember, tehetséges muzsikus, sok mindent tudtak róla. Mi történik azokkal, akikről ez még nem tudott kiderülni? Hol kezdjék el, hol indul el ez a történet? Hanglemezgyárnál hallottuk, hogy nem ez a dolguk, nem ez a foglalkozásuk, hogy egészen ott valahol az elején kezdjék.

Erdős Péter: Igen, így értettem, amit mondtam.

Megpróbáljuk eldönteni

Sztevanovity Dusán: És a rádiónak?

Szentkuti Pál: Nálunk nem luxus, hanem mindennapi tevékenység az utánpótlás biztosítása, és ennek érdekében nagyon sok erőfeszítést teszünk. Több mód van: Minden évben rendezünk meghallgatásokat, ahol bárki jelentkezik, meghallgatjuk, megpróbáljuk eldönteni, hogy érzünk-e bennük tehetséget. Akiben úgy érezzük, hogy van egy kis tehetség azt egy-két évig tanítjuk, és azalatt sok minden kiderül. Ha még akkor is bizonytalanok vagyunk, akkor készítünk velük felvételeket, a jobbakkal természetesen azonnal és rendszeresen, de akikben valamilyen fantáziát látunk - de még nem teljesen érettek -, azoknak is megadjuk a lehetőséget. Ez vonatkozik a szólistákra.

Az együttesek jelentkezhetnek próbafelvételre, és úgy próbáljuk eldönteni. Az elmúlt évben körülbelül tizenöt együttessel készítettünk próbafelvételt. Na most ennek is két módja van. Az egyik módja az, hogy ők jelentkeznek, a másik mód az, hogy munkatársaimmal együtt szinte minden olyan rendezvényen ott vagyunk, ahol feltűnhet valaki. A "harmadik", eddig minden évben megrendeztünk amatőr versenyt, amatőr fesztivált, vagy pop-rock-jazz napokat, ahol három-négy fordulóban is megismerkedünk az együttesekkel, és egy sor együttes, amely megnyerte ezeket a versenyeket, a mai napig is dobogón van, hogy csak néhányat mondjak, a Kisrákfogó, a Color, a debreceni Lux, vagy N Dimenzió, Pantha Rei, Pókháló, a Hat szív együttes, és sorolhatnám tovább...

Kamerák előtt

Sztevanovity Dusán: Körülbelül úgy lehet érteni, hogy a kezdett magot ellehet ültetni a rádiónál, aztán a palánta az már reménykedhet a Hanglemezgyár környékén is. Mi jut a televíziónak, kérdezem Tánczos Gábortól?!

Tánczos Gábor: Tulajdonképpen nagyon egyszerű lenne ezt a sort azzal befejezi, hogy az, aki sztár, de hát azért nem így van. Hiszen egy könnyűzenei produkció két dologból áll, a zenéből, és az azt hordozó személyiségből. A Magyar Televízió könnyűzenei műsorainak zenei anyagát két kiváló műhely termése alapján válogathatjuk ki. Itt legfeljebb - a részint azért mert a rádióhoz képest jóval kevesebb műsoridőnk van -. meg hát a televízió nézés nem olyan fakultatív dolog, mint a lemez hallgatás. Válogatnunk kell, a szó szoros értelmében, nem tudjuk azt a mennyiséget produkálni.

Ahol a televízió igazán belép a könnyűzenei élet irányításába, vagy alakításába, az a személyiségek megcsinálása, az úgynevezett sztárcsinálás. Ebben, azt hiszem jó hagyományai vannak a Televíziónak. Minden, egészen a tehetségkutatástól kezdve, arra gondolok, hogy akár a Ki Mit Tud?-oknál, akár a Táncdalfesztiváloknál, mindig feltűnik egy-két sztár, aki azóta is mondhatja magáról, hogy ő egy sztár. Nem csak a tehetségkutatásban, hanem a sztárok megtartásában, fenntartásában is óriási szerepe van a televíziónak.

1980 január

Dinamit - Mi ez az érzés
Zalatnay R+R
Omega - Léna
Babos Gyula, Saturnus - Zöld disznók
Generál allstars - Valamit el kell mondanom
Erdős Péter, Szentkuti Pál, Tánczos Gábor - beszélgetés
Láma - Furcsa egy karnevál

Készítette: Fiery



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 17. és 2017. november 02. között:









Klipmánia