×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Pulzus 25 - 1982 június – Néma kőszobor! 

Megjelent: június 08. csütörtök 18:00
Szerző: Fiery
    Rockmúzeum 

Létezett valaha, a nyolcvanas években egy könnyűzenei műsor, amin felnőtt egy nemzedék. Ez a produkció a Pulzus volt, akkori nyelven Könnyűzenei Panoráma. A TV egyetlen csatornáján keresztül végre mi, fiatalok is kaptunk valamit a hatalomtól. A műsorban nem csak rock muzsika szólt - és ezt utólag belátva nagyon okos húzásnak mondanám -, hiszen így tágabb zenei világban nőhettünk fel. A következő hónapokban arra teszek kísérletet, hogy részeként kiemeléssel mutassam meg, mik voltak a legfontosabb témák abban az időben. Aki pedig rendszeresen követi a sorozatot, képet kaphat arról is, hogy kik voltak az állandó vendégek, és kik maradtak ki a médiából... Kellemes olvasást mindenkinek! - Fiery



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Ide a szívekkel

Igazán érdekes beszélgetésnek lehettünk tanúi ezen az 1982-es nyári napon. Vikidál Gyula újra színpadon! Bár nem múlt el sok idő a Dinamit feloszlása óta, visszatérése mégis nagy örömöt jelentett a rockerek számára. Így utólag visszahallgatva a beszélgetést, az elengedett mondatmorzsákból már akkor észrevehettük volna a közeli terveket. Persze akkor az öröm volt az úr, és nem figyeltünk a mögöttes dolgokra.

A riporter kérdésére Gabó helyesbített, miszerint Vikidál nem állandó, csak vendégénekes. A Kuglinak akkor ment a szekér, ahhoz, hogy feljebb jussanak - lemez, nagyobb tömegek - szükségük volt egy igazi nagy névre. Persze barátok voltak, szerettek együtt zenélni, alapjába véve az ötlet nem volt rossz, hiszen akkoriban Vikidál amibe belekezdett, annak sikere volt. Többen a mai napig felróják a frontembernek, hogy cserben hagyta a csapatot, de ez nem igaz. Vikidál Gyula nagyon barátságosan beszélt a Kugli együttesről, de elárulta terveit is, miszerint ő egy szólólemezt szeretne a közeli jövőben. Erre persze még három évet várni kellett, de addig is jött két P. Box, és jött egy István, a király album is.

Emlékszem, a felvétel épp a koncert előtt készült, kezdtünk már gyülekezni, de persze a felvételre nem engedték be a közönséget, pedig erősebb beharangozó lehetett volna csápoló tömeggel. Gabóék terve csak részben vált be. Vikidál Gyula nagyobb rajongótábort nem hozott, de több koncertet mindenképpen. Talán Gyula rajongói ekkoriban inkább más felé fordultak. Ne felejtsük el, hogy Tunyogival újra szárnyalt a Mobil, beindult a Karthago, de ekkor már nagyon sokan el is fordultak a rockzenétől.

Gödörben állva

A közös munka nem tartott sokáig - talán fél év -, mindenesetre szép emlék marad még akkor is, ha később történtek is félreértések. Igen, elkerülhetetlen, hogy pár mondatban megemlítsük a III/III múltat is. Persze bele menni nincs értelme, hiszen a teljes igazságot csak Vikidál és az az ember tudja, aki íratta vele a kötelezőket, bizony néha még helyette is "dolgozott". Mindenesetre Vikidálnak köszönhetően elkészülhetett egy kislemez felvétel, ami ugyan mégsem jelent meg, de az érte járó pénzt mindenki megkapta.

Később nyilvánosságra került egy "jelentés" is, ahol Dalos szerint sok a balhé a Kugli koncerten, éppúgy, mint a Beatrice bulijain. Aztán legalul egy teljesen külön mondat, mely szerint nem javasolja a lemez megjelenését. Ezen érdemes elgondolkodni, ugyanis Vikidálnak köszönhető, hogy egyáltalán szóba állt a lemezgyár a Kugli együttessel, akkor meg miért akart volna mégis keresztbe tenni a barátainak? Ez a kérdés senkiben nem merült fel?

Hivatalosan ugyan még nem erősítették meg, de információk alapján az a bizonyos utolsó mondat nem is a jelentőtől származik. Ez pedig megerősíti bennem, hogy úgy ítéljünk meg valakit, ha biztosak vagyunk annak ténykedésével. Nem szerepem megvédeni azt az embert, aki egyébként minden idők egyik legnépszerűbb és legjobb énekese volt, de szeretném, ha őt inkább az általa előadott dalok után ítélnénk meg. Senki - ismétlem senki - nem tudhatja, hogy akkoriban mi miért történhetett, mi volt a háttérben és mi a teljes igazság akár az ügynöki múlttal kapcsolatban. Szerencsére nagyon sokan gondolkodnak hasonlóképpen, és Vikidál Gyuláról tisztelettel beszélnek a mai napig. Nekünk amúgy is a zenével kell elsősorban foglalkoznunk!

Neked adnám a világot

Riporter: A napokban kedves meghívást kaptunk Újpestre egy fiatal együttes próbájára, a Kugli együttes próbájára, és meglepődve láttuk, hogy az együttes énekese Vikidál Gyula. Másik beszélgető partnerem pedig Gönczy Gábor, a zenekar vezetője. Gyula néhány héttel ezelőtt a Pulzusban, amikor nyilatkoztál a Dinamit együttes feloszlásáról nagyon el voltál keseredve, nem gondoltuk volna, hogy ilyen hamar látunk színpadon ismét.

Vikidál Gyula: Rengeteg levél, rengeteg, rengeteg levél, és ez arról tanúskodott, hogy még számítanak rám. Aztán találtam közben öt barátot, akik megtaláltak, és azt mondták, hogy Gyula tessék színpadra lépni, itt van, adott, gyere velünk.

Riporter: Tehát te adtál neki erőt ezek szerint Gábor.

Gönczy Gabó: Valóban így van, összetalálkoztunk és meghívtam őt egy próbánkra, hogy jöjjön el. Aztán kiderült a helyszínen, a próbán, hogy valahol mi egy hullámhosszon vagyunk, ugyanazt a zenét csináljuk, ugyanazt a világot, amit a Gyula is szeret és mi is szeretünk. Így aztán létrejött egy olyan fúzió, hogy bizony fellép velünk jó néhány koncerten. Na most, ha helyesbíteni akarok, tulajdonképpen nem a zenekar énekese, mert mi önállóban is játszunk, és van önálló énekesünk is, viszont nagyon szívesen dolgozunk vele, mert rettenetesen elősegíti a zenekar munkáját.

Riporter: A múltkori riportban a Dinamitért az ifjúsági sajtót okoltad, hát gondoltad, hogy fognak reagálni, olvastad ezeket a cikkeket?

Vikidál Gyula: Természetesen olvastam, de ez mind nem számít. Ma már ez azt hiszem elhanyagolható, sőt úgy érzem, hogy akik eddig szerettek az ő kedvükért és ő értük bosszút fogok állni, és pedig a bosszúm az lesz, hogy továbbra is színpadon maradok, keményen, és talán úgy sikerül egy szóló nagylemezt összehozni, akkor azt szeretném.

Riporter: Nem vagy te egy kicsit túl sértődékeny?

Vikidál Gyula: Inkább érzékeny.

Riporter: Gabó, milyen számokat játszotok? Néhány címet a műsorból.

Gönczy Gabó: Hát ő, lehet meglepő lesz, amit sorolok, egy kicsit eltértünk azért az átlag dolgoktól, amit eddig más zenekarok csináltak, például énekelünk a masszív asszonyról, akihez nagyon jó hazatérni a melóból, mert nem részletezem. Énekelünk arról, hogy vannak hibák, és azokat ugye ki kell javítanunk, korrigálnunk, sok mindenről, a 16-os kórteremről, ahol milyen dolgok történnek.

Riporter: Merre felé játszottatok eddig?

Gönczy Gabó: Felsorolni azért hagy ne soroljam fel, mert azért mozgunk az országban, nagyon sok helyre kapunk meghívást, mert nagyon szeret bennünket a közönség úgy érzem. De például tegnapi napon a Budai Ifjúsági Parkban léptünk fel, tegnapelőtt Székesfehérváron, egy nagyszabású rock fesztiválon léptünk fel.

Riporter: És, hogy érzed magad, jól érezted magad Gyula?

Vikidál Gyula: Barátok között, hogy érezheti az ember magát?

Riporter: Na, hát akkor hallhatunk valamit, mert a zenészekkel beszélgetni úgy érdemes, ha utána valami kis muzsika jön.

Gönczy Gabó: Hát természetes, hogy hallhattok, hogyne hallhatnátok, éppen koncertünk lesz nemsokára, úgyhogy előtte nagyon szívesen egy kis bemutatót csinálunk.

Riporter: Hát, ha nem zavarunk.

Gönczy Gabó: Fáradjatok be.

Arany Orfeusz - Joe Bern Summertime
Soltész Rezső
Deák Tamás - rajzfilmzeneszerző
Vikidál Gyula - Gönczy Gábor
Kugli - Tegnap még Kugli
Kovács Péter és Kálmán Sándor Hangmérnökök
Vukán György Supertrió
játék
Vincze Viktória - 120 év után
Dolák Saly Róbert - A világ világtalan
László Attila - Kaposvár
Joni Michell - Shadows n Ligths
KFT - Jószakát

Készítette: Fiery



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 23. és 2017. november 08. között:









Klipmánia