Pink Floyd - TEY 19 - 1972 Obfusc/ation - video (2017) 

Megjelent: június 23. péntek 12:05
Szerző: Joze
    Lemezismertetők 

Az 1972 - Obfusc/ation gyűjtemény szűk száztíz perc néznivalót tartalmaz. Ebből bő egy órát tesz ki a Live At Pompeii 2016-os negyedik, surround változata. A maradék, nagyjából ötvenpercnyi terjedelemben, pedig javarészt interjúkat és televíziós beszámolókat láthatunk-hallhatunk. A DVD és a BD műsora megegyezik. Az optikai korongokon ezúttal is a megszokott feliratok találhatók, magyar sajnos most sincs a menüben. A Pink Floyd életműben kevésbé járatosak számára megtévesztő lehet a címben szereplő '72-es évszám, hiszen a lemezeken látható filmek három különböző évben, 1971 és 1973 között kerültek rögzítésre, ráadásul csak nagyjából negyvenpercnyi készült az 1972-es esztendőben...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





I. Obscured By Clouds Sessions 1972

Az első szekcióban az Obscured By Clouds album felvételeibe nyerhetünk bepillantást. A bő tíz perces anyag első részében a Wot's... Uh The Deal dalra készült kvázi klip, egy fotókból összeállított slideshow látható. Majd ez követi a francia Pop 2 televízió összeállítása a stúdiómunkálatokról, benne egy interjú David Gilmour gitárossal és Roger Waters basszusgitárossal.

Előbbi érdekes képeket vonultat fel, melyek Chateau d'Hérouville-ben, a Strawberry stúdióban készültek. Láthatjuk a fiúkat étkezés, kikapcsolódás és munka közben, például Gilmourt basszusgitárral a kezében. Utóbbi beszélgetésből pedig kiderül, hogy az Obscured By Clouds soundtrack munkálataihoz egyebek mellett az alacsonyabb adók miatt választották a francia helyszínt. Illetve, hogy Wrighték a második Barbet Schroeder filmhez másfajta zenét komponáltak, mint az előzőhöz. Konkrétan a More LP-n szereplők dalaikhoz képest hosszabb szerzeményeket, köztük két-három lendületes heavy rock and roll dalt is.


Meglehetősen furcsa, hogy miközben az Early Years sorozat szerkesztői jól láthatóan el akarták kenni az 1972-es történéseket, (nevezetesen az egész évben zajló Dark Side Of The Moon turnét, illetve az év második felében zajló stúdiófelvételeket,) és - a rocktörténelmet torzítandó módon - elsősorban az egyéb, kisebb Pink Floyd projektekre fókuszáltak, ahhoz képest az Obfusc/ation videó-anyagában elég fukar kézzel mérték Obscured By Clouds filmhez és albumhoz kapcsolódó filmfelvételeket. Sem egy mozielőzetes, sem egy "így készült" filmecske, sem más hasonló nincs az Early Years korongjain, beleértve a kiegészítő Continu/ation kötet lemezeit is.

De még a Childhood's End utólag, 2016-ban készült hivatalos klipjét is kihagyták. Érthetetlen és elkeserítő az ilyen szerkesztés. A furcsa, felemás kötet komolytalan hozzáállásról tanúskodik.

II. Live In Brighton 1972

A második blokkban két dalt láthatunk a Dark Side Of The Moon turné ráadásai közül. A Set The Controls For The Heart Of The Sun és a Careful With That Axe, Eugene (elvileg) az 1972. június 29-i brightoni fellépésen került rögzítésre. (A dátum kétséges. Könnyen lehet, hogy a valódi befutó a két májusi dátum közül való, csak a filmesek archiválásakor csúszott meg a dolog. Mint, ahogy az is, hogy a ezúttal a gyűjtők tévednek.)


A bő negyedórás felvétel, mely minden Pink Floyd rajongó számára ismert alapműnek számít, korábban a Dark Side Of The Moon 2011-es Immersion változatának bónuszaként került hivatalos kiadásra. Még korábban pedig bootlegeken, illetve csak a Jenő, a SuperStars In Concert című, több előadós videó-antológia különböző (LD-VHS-DVD) kiadásain volt elérhető. Utóbbi nem más az 1973-as Rock City - Sounds Of The City zenés mozifilm hivatalos videó-változata.

Úgy tűnik, hogy a rendkívül látványos előadásból sajnos csak ennyi, ez a két dal maradt fenn filmen. A hetvenes évek elhibázott promóciós stratégiája folytán a főműsor, az akkoriban még egyben, a legújabb hosszú kompozícióként előadott Dark Side Of The Moon szvit nem került rögzítése. A rövid távú és rövidlátó gazdasági érdek ismét győzedelmeskedett a józan ész felett. Pedig egy-egy aktuális tévéfelvétel inkább csak erősítette, mint gyengítette volna a korabeli jegyeladásokat. Nem volt még általános bepunnyadás, nem volt még YouTube, nem voltak fotelrockerek sem. Akit anno érdekeltek a futó előadások, az megnézte azokat élőben.

A füsttel, pirotechnikával megtámogatott koncerten Roger Waters még meg is gyújtotta a gongot, pontosabban annak gondosan preparált réz keretét. Az így létrehozott látvány a későbbi, emblematikus Pink Floydos körvászon korai előképének tekinthető. Az előadás felvételét, - a koncertképeket -, a dalok hangulatához passzoló, azt erősítendő képsorokkal egészítették ki a filmesek. Így a naplementét, tengert, naphidat, vulkánt, izzó lávát bemutató rövid természetfilmes részletekkel fűszerezett koncertfilmmel összességében a Live At Pompeii szellemiségéhez közelálló, erőteljes hatást értek el. Nagy kár, hogy a Dark Side Of The Moon turné egy hasonló, korai élő előadása nem került teljes egészében, egy ehhez hasonló igényes mozgóképes feldolgozásra. Ahogy az is sajnálatos tény, hogy ezzel ki is fújt, nincs több '72-es Pink Floyd koncert, vagy koncertrészlet normális minőségű filmen.


III. Roland Petit Pink Floyd balettjének dokumentumfilmjei 1972–1973:

A következő négy rövid track a Pink Floyd nevével fémjelzett Roland Petit balett tévés híradásait, beszámolóit gyűjti csokorba, nagyjából negyedórában. Az első kettő 1972. november 22-én és 26-án, Marseille-ben készült, a másik kettő pedig 1973. január 12-én, Párizsban került rögzítésre.

A korábbi tervekkel ellentétben, a Pink Floyd mégsem komponált új zenét Roland Petit koreográfus balettjéhez, hanem a meglévő sikerdarabjaikból rakták össze a kísérőzenét. Az öt dalból álló, negyvenperces balett szvit tételei sorrendben a One Of These Days, a Careful With That Axe, Eugene, az Obscured By Clouds - When You're In párosa és az Echoes, mely szerzeményeket általában játszották is a Dark Side Of The Moon turné 1972 és 1974 közötti állomásain. Persze néha váltásban, cserélgetve a formálódó friss Dark Side Of The Moon szvit melletti szerzeményeket.

Sajnos a Ballets de Marseille és a Pink Floyd közös, élő előadásáról ugyanúgy nem készült teljes filmfelvétel, mint az évtized sok más fajsúlyos Pink Floyd megmozdulásáról sem. Így utólag kénytelen vagyunk beérni azon kevés részlettel, amit a különböző tévétársaságok felvettek és leadtak a híradásaik, interjúik és riportjaik mellé.

Persze változnak az idők. Mai körülmények között ennyi híradás is öröm volna egy hasonló élőzenés balett + rock produkció esetében. Például 2016-ban és 2017-ben, a Solaris és a Budapest Táncszínház társulata által előadott Marsbéli krónikák balett például biztosan több médiafigyelmet érdemelt volna annál, mint amennyit végül kapott.


1972-ben, az Actualités Méditerranée (Mediterrán Hírek) műsor aktuális adásában A Coprs Perdu (Az / egy elveszett / elvesztett szerv / test) címmel mutatták be Roland Petit - Pink Floyd a balett szvitet (vagy csak annak zenéjét). Máshol nem igen lehet találkozni ezzel az elnevezéssel, így aztán bármi feltételezhető. Lehetett egy ideiglenes munkacím, lehetett elvetett korai cím, vagy egy túlbuzgó munkatárs általi önkényes elkeresztelés, vagy a koncepció korabeli, időközben elsorvadt megnevezése is. Mindenesetre a kommentár a Pink Floyd szvit zenéjét apokaliptikusnak ítélte. Majd a szemléltetést konzekvensen végigvezetve, a narrátor a banda tagjait, mint az apokalipszis négy lovasát aposztrofálta. Elgondolkodtató vélemény. A Pink Floyd zenéjének tényleg mindig volt egyfajta világvége hangulata, a sok egyéb mellett persze.

(Lehetséges, hogy a balett korai változata Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című művéből készült, melynek eredeti címe: Á la recherche du temps perdu. Mert erre mintha lenne valami utalás Nick Mason könyvében is, elsősorban azzal kapcsolatban, hogy nem voltak képesek elolvasni a regényfolyamot. - SzD)

A felvételek tanulsága szerint a színes fények, a pirotechnika, a szárazjég-füst és a kivilágított üvegdob mellett, az előadások fontos látványeleme volt még egy, a meggyújtott gonghoz hasonló megoldás is. Egy magasba emelt, gongszerűen felfüggesztett, már a körvászon helyén, központi helyen szereplő, kör alakú tárgyat oly módon világították meg hátulról, ami egy nagyon hatásos, napfogyatkozás-szerű látványt eredményezett. A körvászon elődje ráadásul egyéb látványossággal is szolgált, hiszen a kilyuggatott kereten át időről-időre füst tört elő, ami megsokszorozta a show erejét.

Az interjúkból két momentumot érdemes kiemelni. Egyrészt, hogy - kérdése válaszolva - David Gilmour kifejtette, hogy nem tartja popzenének a Pink Floyd dalait. Arra, a félig vicces kérdésre pedig, hogy szereti-e a balettet, diplomatikusan úgy felelt, hogy amíg el nem kezdték a közös munkát, nem szerette. Majd a második, konkrét rákérdezésből úgy vágta ki magát, hogy azóta már "egy kicsit" kedveli...

Szégyen-gyalázat, de a kultúrtörténeti mérföldkőnek számító közös produkcióról nem készült teljes filmfelvétel. Az úttörőnek számító, melange des genres (műfajok keveréke) jellegű mű archiválását csak 1977-ben pótolták, egy stúdió előadás keretében. Sajnos már a Pink Floyd nélkül, felvételről megszólaltatva a zenét.

Az anyagból készült valamelyik kalózverzió (VHS - DVD) minden komolyabb Pink Floyd gyűjtemény szerves részét képezi. Úgy tűnik, ez a jövőben is marad így, mert az illetékesek egyik Early Years lemezre sem szerkesztették be bónuszként. Ami évszámot tekintve érthető lenne, de egyrészt ők maguk sem vették komolyan az önmaguk által felállított kereteket, másrészt ez esetben kifejezetten indokolt lett volna az 1977-es táncosokat bemutatni az 1972-es szvit hangsávjával. Ha már más nem áll rendelkezésre, ennyit megérdemelt volna a különleges előadás.

IV. bónusz - Poitiers 1972:

Az Obfusc/ation videó-összeállítás hivatalos bónusza egy négy és fél perces kisfilm, mely az 1972. november 29-én, Franciaországban, Poitiers városában adott normál (nem balett) Dark Side Of The Moon koncert kapcsán mutatja be az előkészületeket, illetve a közönséget. A stúdiófelvételről, lemezverziókban megszólaló korabeli sikerdalok (Let There Be More Light, Free Four és A Saucerful Of Secrets) részletei kellemes aláfestést adnak a fekete-fehér riportfilmnek. Az egyik megszólaltatott rajongó véleménye szerint a Pink Floyd talán nem a legjobb, de a legjobbak közül való. A korai években, a Dark Side Of The Moon LP átürő erejű sikeréig valóban ez volt az általános vélekedés hőseinkkel kapcsolatban.

V. extra bónusz - Live At Pompeii 1971 (5.1 Audio Remix 2016):

Érthetetlen, hogy miért gondolhatta bárki is azt, hogy az 1971. október 04-07. között rögzített Live At Pompeii koncertfilm aktuális verziója jó lesz az (elvileg) 1972-es Obfusc/ation kötetbe. De ettől a tény még tény marad. A normál műsortól eltérő, külön szekcióban található a Pompeii koncert menüje, akárcsak a korábbi 1970 - Devi/ation, illetve 1971 - Reverber/ation kötetek extra audió tartalmai esetében.

A megvariált tracklist megegyezik az Early Years - Obfusc/ation bónusz CD-n találhatóval, annyi különbséggel, hogy ezúttal az extra, az alternatív Careful With That Axe, Eugene verzió nem szerepel. Tehát innen is lemaradt a Pompeii Intro (korai Speak To Me) és a Mademoiselle Nobs (a Seamus Párizsban rögzített alternatív változata), valamint a később rögzített dokumentumfilmes részletek, a Dark Side Of The Moon 1972-ben és 1973-ban zajló stúdiófelvételeiről.

Mivel az Echoes egybe lett szerkesztve és a program végére került, a Careful With That Axe, Eugene nyitja a műsort. Majd sorrendben a A Saucerful Of Secrets, a One Of These Days I'm Going To Cut You Into Little Pieces (melynek a digibookban indokolatlanul lerövidítették a címét) és a Set The Controls For The Heart Of The Sun következik a grand finálé, a teljes hosszúságú Echoes előtt.

Az optikai korongokon nagyfelbontásban (DVD: 48 kHz - 16 bit; BD: 96 kHz - 24 bit) élvezhető Andy Jackson és Damon Iddins friss, 2016-os mixe. A többféle választható hangsáv (DVD: 5.1 DTS Surround - 5.1 Dolby Digital Surround - 2.0 Dolby Stereo; BD: 5.1 DTS HD Master Audio - 2.0 PCM Stereo) egyaránt jól teljesít, bármelyik formátumról is legyen szó. A lehető legjobb az lett volna, ha hagyják is ennyiben a dolgot, mert a kevesebb néha több. Jelen esetben a príma hangot nagyon lehúzza a gyenge képminőség, illetve az átgondolatlan képi tartalom. Mert, ami gagyizást itt elővezettek az illetékesek, az vérlázító.

Elsőként érdemes felidézni, hogy a Live At Pomeii, mint film, egy eredetileg erőteljes keretben lett megkomponálva. Az 1972-es első kiadás, és az 1974-es második, úgynevezett extended edition, vagy moziváltozatban a nyitó Intro és az félbevágott Echoes első része bevezet Pompeii történelmi kulisszái közé, illetve egy hosszú snittben ráközelít a római amfiteátrumra, majd a film végén, az Echoes második felében mindezt visszafelé élvezhetjük. Eltávolodunk, ami szépen lezárja a gondosan megkomponált képsorokat. A 2003-as director's cut esetében ez kiegészült egy távoli bolygóról induló űrutazással, illetve a rendezői változat végén a visszaúttal. Ismét eltávolodtunk, ismét szépen le lett zárva, keretbe lett foglalva a koncertfilm.

Ehhez képest most az Echoes egyben van, így a gyakorlatban a Careful With That Axe, Eugene képileg egy durva. indokolatlan és értelmetlen in medias res. De mivel teljesen kimaradt a Pompeii Intro (korai Speak To Me), még az egybevágott Echoes történetvezetése sem kerek. A korábbi kiadások nélkül csonka és érthetetlen. Ha ehhez hozzátesszük még, hogy az Echoes végén lecsengő hangok alatt meghagyták a director's cut stáblistáját, egy csomó elavult információval és az új verzióban nem szereplő jelenetek készítőinek neveivel, akkor talán felsejlik egy-két hazai hálószobakiadó lelkiismeretlen, kapzsi személyzete...

Másodsorban sajnos a vágóképek megvariálása is vállalhatatlanra sikeredett. Az első, eredeti koncertfilmhez képest másodszorra előrelépés volt, hogy néhány koncertfelvétel közé bekerültek a Dark Side Of The Moon munkálatairól szóló extra filmfelvételek, ahogy egy-egy természetfilmes részlet is sokat dobott a hangulaton és a látványon. A 2003-as director's cut esetében már felemás lett az eredmény, mert néhány lecserélt, vagy ismét lecserélt természetfilm ugyan sokat javított az összképen, de ugyanannyit - ha nem többet -, rontottak a rosszabbra cserélt, gagyi minőségű extra beszúrt részek. Ahogy a Meddle felvételeit megörökítő 1971-es extra képsorok sem extra műsoridőben, hanem az eredeti koncertfilm rovására, annak képei helyére kerültek be. Ami pedig a rendezői változatban végképp mindennek a legalja volt, hogy az Echoes első részébe bekerült egy képsor a londoni metróról, hanggal (!).

Ez utóbbit, és néhány egyéb hibát orvosolandó, a remaszterizált koncerthang végig visszakerült a helyére, ami nagyon jó. Viszont a metró, és néhány egyéb ciki vágókép helyére alternatív vágóképek kerültek. Sajnos zéró kreativitással. Konkrétan a Pompeii múzeumban található freskók, festmények, mozaikok fotói láthatók. Időnként megduplázva. A hatás olyan, mint amikor a falunapon, a haknik mögé vetített parasztvakításhoz túl kevés kép áll rendelkezésre, így néhány számonként megismétlik azokat, "ezeknek jó az is" címszó alatt. Mindezt a hozzáállást egy Pink Floyd filmben, sőt: "a Pink Floyd filmben megtapasztalni, maga a rettenetes pofánvágás...

A harmadik sajnálatos dolog, hogy a friss kiadásban benne hagytak egy rakat olyan CGI jelenetet, melyek már a maguk korában is elavultnak és ultracikinek számítottak. A kétezres évek fordulóján született kisfelbontású és nagyon műanyag kinézetű, kezdetleges űrbéli képsorok és ókori látványképek már a 2003-as DVD kiadáson is kifejezetten nagyot rontottak a Live At Pompeii élvezeti értékén, de mindezt 2016-ban elővezetni Blu-ray-en, skandalum. Ráadásul szinte biztos, hogy nem digizték újra a korabeli filmfelvételeket sem, csak a DVD-t konvertálták fel HD-re, mert BD-ről nézve a normál képsorok is maszatosak, életlenek, élettelenek.

A végeredmény olyan gyenge, hogy még egy alsó kategóriás (2016-ban mondjuk 100.000 forint alatti) lejátszóval és egy kisképernyős tévével is szemet bántóan gyenge a kép. Aminél még egy átlagos hülyegyerek által agyontömörített és agyonkonvertált YouTube kalózvideó is simán kontrasztosabb, szebb lehet. Komolyabb cuccba rakva pedig a tömény undor fog el.

Ezt nem szabad megtenni az emberi kultúra egyik gyöngyszerével, a XX. századi filmművészet egyik remekével. Mindezzel messze nincs vége még a hibák garmadának, de nincs értelme oldalakon, fejezeteken keresztül végigvenni. Úgy rossz, ahogy van. Sajnos kijelenthető, hogy ha nem szándékos szabotázs történt, akkor a létező legigénytelenebb, legtrehányabb kézbe került a Pink Floyd életmű egyik koronagyémántja.

Ha mindehhez hozzátesszük még, hogy az Early Years sorozatból pont az Obfusc/ation Blu-ray volt az egyik, amelynek példányait tömegesen kellett cserélni, mert mindezt a raklapnyi hiányosságot, igénytelenséget, trehányságot még meg tudták fejelni egy, a minőségellenőrzésen átjutott durva gyártási hibával is, akkor sajnos kijelenthetjük, hogy soha korábban nem jelent még meg ennél hitványabb kiadvány Pink Floyd név alatt...

Folytatjuk!


Pink Floyd - 1972 Obfusc/ation - BD/DVD

Obscured By Clouds Sessions
Chateau d'Hérouville, 1972. február 23-29.:
01. Wot's... Uh The Deal (photo slideshow)
02. Obscured By Clouds documentary + interview (Pop Deux)

Dark Side Of The Moon Tour - Encores
Brighton Dome, 1972. június 29.:
03. Set The Controls For The Heart Of The Sun (live)
04. Careful With That Axe, Eugene (live)

Roland Petit Pink Floyd Ballet - News reports 1972–1973:
05. Actualités Méditerranée / Marseille, 1972. november 22.
06. JT Nuit - Les Pink Floyd / Marseille, 1972. november 26.
07. JT 20h - Pink Floyd / Párizs, 1973. január 12.
08. Journal de Paris - Les Pink Floyd / Párizs, 1973. január 12.
Poitiers - Concert Set Up - News report 1972:
09. Poitiers - Autour Du Passage Des Pink Floyd / 1972. november 29.
Live At Pompeii 1971 (5.1 Audio Remix 2016)
Pompeii, 1971. október 4-7.:
10. Careful With That Axe, Eugene (live)
11. A Saucerful Of Secrets (live)
12. One Of These Days I'm Going To Cut You Into Little Pieces (live)
13. Set The Controls For The Heart Of The Sun (live)
14. Echoes (live)

Közreműködő zenészek:

David Gilmour - gitár, slide gitár, basszusgitár, ének, vokál
Roger Waters - basszusgitár, gitár, percussion, ének, beszéd
Richard Wright - billentyűs hangszerek, ének, vokál
Nick Mason - dob, percussion, vokál frázis

A sorozat részei:

TEY 00 - Bevezető az Early Years-ről szóló sorozathoz (2017)
TEY 01 - Az Early Years 1965-1972 kiszerelése (2017)
TEY 02 - Az Early Years 1965-1972 hibái (2017)
TEY 03 - Cambridge St/ation 1965-1967 audio (2017)
TEY 04 - Cambridge St/ation 1966-67 video (2017)
TEY 05 - Cambridge St/ation 1965-1967 konklúzió (2017)
TEY 06 - 1968 Germin/ation - audio (2017)
TEY 07 - 1968 Germin/ation - video (2017)
TEY 08 - 1968 Germin/ation - konklúzió (2017)
TEY 09 - 1969 Dramatis/ation - audio (2017)
TEY 10 - 1969 Dramatis/ation - video (2017)
TEY 11 - 1969 Dramatis/ation - konklúzió (2017)
TEY 12 - 1970 Devi/ation - audio (2017)
TEY 13 - 1970 Devi/ation - video (2017)
TEY 14 - 1970 Devi/ation - konklúzió (2017)
TEY 15 - 1971 Reverber/ation - audio (2017)
TEY 16 - 1971 Reverber/ation - video (2017)
TEY 17 - 1971 Reverber/ation - konklúzió (2017)
TEY 18 - 1972 Obfusc/ation - audio (2017)
TEY 19 - 1972 Obfusc/ation - video (2017)
TEY 20 - 1972 Obfusc/ation - konklúzió (2017)
TEY 21 - 1972 Obfusc/ation - újrakiadás (2017)
TEY 22 - 1967-1974 Continu/ation - audio (2017)
TEY 23 - 1967-1972 Continu/ation I. video (2017)
TEY 24 - 1969-1972 Continu/ation II. video (2017)
TEY 25 - 1967-1972 Continu/ation - konklúzió (2017)
TEY 26 - Early Singles 1967-1968 - audio (2017)
TEY 27 - Early Singles 1967-1968 - konklúzió (2017)
TEY 28 - Cre/ation 1967-1972 (2016)

Jozé - A szerző rockszakíró, a Hungarian Pink Floyd Club tagja, melynek 2005-óta elnöke is. A megjegyzéseket, lábjegyzeteket egy másik klubtag, Szász Dávid, a Mandrake Moon vezetője fűzte hozzá. A cikksorozat a készülő új Pink Floyd könyvből tartalmaz kivonatos részleteket.



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Black Country Communion - BCCIV (2017)
A Kevin Shirley producer ötlete alapján 2009–ben, Los Angeles-ben indult hard-blues-rock szupergroup Black Country Communion a negyedik

Tovább...
Steelheart - Through Worlds of Stardust (2017)
A Steelheart egy 1990-ben, a connecticuti Norwalk-ban alakult hard rock és glam metál zenekar, élén Miljenko Matijevic-csel, akinek a sok oktávos énekhangja sok

Tovább...
Mini Acoustic World - Bartók on Rock (2017)
Egy Mini világ újra írja a történelmet! Valami egészen furcsa dolog történt 2017. október 03-án délelőtt 11 órakor. Egy igazán fantasztikus zenekar

Tovább...
H.e.a.t - Into The Great Unknown (2017)
A 2007 januárjában, a svédországi Upplands Vasby-ban alakult H.e.a.t egy nagyon tehetséges és fiatalos hard rock csapat, rádióknak szánt dallamokkal. A csapatnak legutóbb 2014-ben

Tovább...
Foo Fighters - Concrete and Gold (2017)
A Nirvana egykori dobosa, Dave Grohl '94-ben, Seattle-ben alapította meg saját alternatív rock, post-grunge és hard rock keverék zenekarát, a Foo Fighters-t...

Tovább...




Koncertek 2017. október 17. és 2017. november 02. között:









Klipmánia