Móricz Mihály interjú - 2. rész (2017) 

Megjelent: szeptember 20. szerda 12:05
Szerző: Drpeter
    Interjúk 

A Fonográf zenekar berobbant, aminek az lett a következménye, hogy az egyetemet nem fejezted be...

Három és fél év után halasztottam egy évet, aztán annyit kellett rajzolni az egyetemre, hogy nem tudtam a zenét meg az egyetemet is egyszerre csinálni. Utána még egyszer halasztottam, végül kimaradtam...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





A szüleid mit szóltak?

Mondták persze, hogy "Kisfiam, ez egy biztos állás!", de látták, hogy van bőven dolgom, nem otthon ülök.

1974 - játszottatok a Budai Ifjúsági Parkban is, valamiért azonban nem léptetek fel ott többször.

Valóban, ugyanis az Ifjúsági Park tényleg nem olyan helyszín volt, ami nekünk való. Ott a keményebb zenét játszó zenekaroknak volt inkább sikere.

Sosem értettem, amikor country-zenekarként aposztrofálták a Fonográf-ot, hiszen rendkívül eklektikus volt a zenei világa a zenekarnak. A második lemez - Na mi újság, Wágner úr?, 1975 - az, amire leginkább azt lehet mondani, hogy country-s. Ezen a lemezen található Az első sorban ült, ami az egyik legnagyobb sláger, egyben az első olyan dal, amit Te énekelsz egyedül. A szövegekkel kapcsolatban az volna a kérdésem, hogy igaz, hogy Bródy "üzengetett" nektek a dalokban?

Igen, személyre szóló szövegeket írt. Amikor beszélgettünk, családról, stb., elmondtunk neki ezt-azt. Amikor legközelebb szöveget kellett írni, akkor ő bele szőtte ezeket a témákat a dalba.

E mögött a dal mögött húzódik tehát egy személyes élmény?

Igen, arról szól, hogy ismertem meg az első feleségemet.

Ugyanebben az évben készül el Koncz Zsuzsa első verslemeze (Kertész leszek). Egy versre zenét írni más kérdés. Te választottad ki a megzenésítendő verseket?

Nem, hanem Zsuzsa, ő nagyon felügyelte a saját lemezeit. Ő jelölte ki, melyik verset kell megzenésíteni, ott volt végig a felvételeken.

Nehéz egyébként egy meglévő versre zenét komponálni?

Nem, mert egy jó versnek ritmusa van, az adja magát. A dallamot pedig hozzá lehet igazítani. Én nem találtam ezt nehéznek.

Jött az FG-4. Kinek az ötlete volt, hogy készítsetek egy konceptalbumot?

Bródy Jánosnak. Össze ültünk és megbeszéltünk, hogy készítsünk egy konceptlemezt. A témáját nagyon kerestük, múzeumba is elmentünk, hátha találunk valami jó ötletet. Aztán végül, mivel mindannyian szerettük a science-fictiont, jött, hogy ez legyen a téma. A Pink Floyd nagy hatást gyakorolt akkoriban ránk, meg is néztük őket az Animals-turnén, Bécsben.

Hogy emlékszel erre a koncertre?

Olyat én még nem láttam. Én mindig is nagyon szerettem a lemezüket, meg is van az összes. Jöttek a disznók a kötélen, nem is lehet elmondani. Gilmour gitárjátéka pedig mindig is lenyűgözött.

Minek tulajdonítod az FG-4 sikertelenséget? Nagyszerű lemez, szerintem nemcsak a Fonográf, de a '70-es évek egyik legjobb hazai lemeze.

Egyetértek, de a Jelenkor még jobb. Szóval a sikertelenség oka: talán az emberek nem szeretik a science-fictiont. Nem nézték át az egészet, nem látták az egységét a lemeznek. De én nagyon szerettem ezt a lemezt. Játszani is.

Elő is adtátok a komplett anyagot élőben.

Igen, bár voltak különböző gyerekbetegségek, mert felöltöztünk mindenféle csillogó-villogó ruhákba. Arra már nem emlékszem, ki készítette ezeket. Volt füst, meg köd, próbáltunk valamilyen science-fiction jelleget elérni külsőségek szempontjából is - nem tudom, mennyire sikerült.

Még UFO-t is készítettetek a koncertekre.

Az is volt. Aztán volt egy régi lemezjátszó, ami forgott, rátettünk egy földgömböt, amire üvegdarabokat ragasztottunk. Gyermeteg dolgok voltak ezek, de hát akkor erre tellett.

Utána jött egy még egzotikusabb lemez, az Edison Fonográf Album.

Na igen, az Erdős Péter ötlete volt.

Komolyan?

Akkor - 1977 - volt a fonográf száz éves. Ennek kapcsán csinált a Neoton egy Edison-dalt. Ez a lemez is olyan volt, hogy visszautalt a régi időkre, hanem is száz, de legalább ötven évre, és olyan dalok születtek, amik az akkori zenei stílusokra reflektáltak, szóval elütött a szokott Fonográf-stílustól.

A zenekar, hogyan fogadta ezt a "javaslatot"?

Nem emlékszem, mennyire volt ez az ötlet erősen javasolt Erdős Péter részéről, illetve, hogyan reagált erre a zenekar. Megcsináltuk. Maradjunk ennyiben. Végül is ez lett a következő lemez.

A közönség, hogyan fogadta, pláne egy olyan lemez után, mint az FG-4?

Szerették, ennek sokkal nagyobb sikere volt, klipek is készültek hozzá. Volt egy szórólapunk is. Ott ültünk régi ruhákban és cilinderben. A Margit-szigeten volt a forgatás. Ebédidőben hazamentem, és találkoztam az akkori anyósommal, aki teljesen megrémült, hogy megőszültem, meg Úristen, hogy nézek ki?

1977 - ekkor már berobbant a Piramis, a P. Mobil, jött a csöves-korszak. Ez milyen hatást gyakorolt a zenekarra?

Nem akartuk követni őket, csak a divat miatt. Nekünk megvolt a saját stílusunk, amit jónak tartottunk, úgyhogy azt folytattuk tovább.

De a következő lemez, az Útközben sokkal keményebb zeneileg, mintha mégis csak hatott volna rátok a hard-rock...

Nem biztos, hogy ezek hazai hatások voltak, inkább nemzetközi.

Az ezt követő évben jött a Cannes-i Midem, ahol úgy tűnt, hogy a Fonográf elindult a világhír felé.

Igen, az nagyon-nagyon sikeres volt. Rengeteg zenekar, szólista, nagyszámú küldöttség volt kinn. Volt egy magyar gálaest, ahol mi is előadtunk a műsorunkat, a Vidéki kislányt, stb. Jöttek a menedzserek, hogy menjünk ki Nyugatra játszani, és már megint az lett, hogy nem mentünk, mert közbe szóltak.

De Hollandiában, Dániában, az NSZK-ban játszottatok elég sokat akkoriban...

Megjelent Hollandiában és Dániában egy kazetta és csináltunk egy promóciós turnét, de az se volt igazán jó, főleg ami a helyszíneket illeti. Áruházakban, a mozgólépcsők alatt kialakított színpadon játszottunk, meg olyan kocsmákban, ahol a közönség már mikor bejött, be volt rúgva, úgyhogy az nem volt sikeres. Ráadásul Dániában akkor voltunk, amikor ott egy olyan húsvéti ünnep volt, ami öt napos. Semmi nem volt nyitva, még egy mozi se. Semmit sem tudtunk csinálni, így elkezdtünk veszekedni. Ott fel is oszlott a zenekar - szóban. Amikor hazajöttünk, mondtuk, hogy na, azért mégsem! De akkor és ott szó szerint feloszlottunk.

Megjelent egy angol nyelvű lemezetek itthon (Fonográf Country and Eastern, 1980). Kiadták ezt az albumot Nyugat-Európában is?

Úgy emlékszem, hogy megjelent ott is. Nem is beszélve arról, hogy egy évvel korábban megjelent az United Artists gondozásában egy kislemez (Greyhound - Lonesome once again), és megjelent a Melody Makerben egy egész oldalas hirdetés a képünkkel. Csak hát ott hetente megjelenik ötven, vagy száz kislemez, szóval esélyünk nem volt, bár maguk a daluk tetszettek. Bródynak mondjuk nem tetszett, hogy ő ebből ki lett hagyva, mert az angol szövegírók nem azt fordították le, amit ő írt, hanem írtak új szöveget, de ott ez a szokás. Azért jó volt meghallgatni angolul. Ha rajtam múlik, befutottunk volna, de hát nem rajtam múlott.

Ahogy az sem, hogy fellépjetek a Wembley-ben a nemzetközi country-fesztiválon.

Valóban. Az is egy lehetőség volt, amiből semmi nem lett, mert itthon elgáncsolták.

Egy ízben azt nyilatkoztad, hogy az ide érkező angol szakemberek belenyúltak a felvételekbe, hogy legyen kommerszebb, emiatt a zene nagyon fel lett "cukrozva".

Igen, volt, hogy hangszerelhetnékje támadt annak, aki kintről felügyelte a dolgokat, szóval sok minden oka lehetett annak, hogy nem jött össze az áttörés.

Ez belejátszott abba, hogy felfüggesztettétek a zenekar működését, már olyan értelemben, hogy nem készítettek új lemezeket?

Igen, bár itthon továbbra is népszerűek voltunk.

És akkor jött Koltay Gábor, aki összehozta az Illést.

Volt A koncert a Nemzeti Sportcsarnokban és az Illés feltámadt. Nagyon nagy buli volt, részt vett a Fonográf, a Tolcsvayék és a Trió, Koncz Zsuzsa és tény, hogy az Illést nem felejtette el a közönség, és mellettük a Fonográf nem rúgott labdába.

Ez hatást gyakorolt az Illés egykori tagjaira?

Igen, kétségtelenül. Csökkent az érdeklődésük a Fonográf iránt.

Annyira az Illés került akkor előtérbe, hogy még az István, a király elején is előadnak egy dalt - Te kit választanál? -, pedig a Fonográf játszotta fel a rockoperát.

Az tény, pipa is voltam, mert amikor újra és újra megjelent a lemez, nem volt ráírva, hogy ki csinálta, pedig azt végig a Fonográf készítette. És amikor a Társulat átdolgozta, ott is az én szólóimat játszotta az a gitáros, aki ott játszott a darabban.

1984-ben ismét készített a zenekar egy lemezt, ez lett a Jelenkor. Hogyan jött az, hogy legyen új album több, mint fél évtized után?

Erre már nem emlékszem, de évekkel később - már szinte el is feledkeztem a lemezről - kinn voltunk Amerikában. Egy ott élő magyarral utaztunk valahová autóval. Betett az autómagnóba egy kazettát, és megszólalt a Jelenkor. Az valami hihetetlen volt. A Fonográf egy nagyon jó lemezt csinált akkor, de hát nem volt nagy sikere, mert sajnos majdnem egy időben készült az István, a király-jal, és emiatt elsikkadt.

Én a lemezeken általában egy dallal szerepeltem, de itt két számom is hallható. A Visszatérés-re nagyon sokan azt mondják, hogy a Fonográf legjobb száma. Én ezt nem merem mondani, de örülök, ha ilyet hallok.

A másik dalodban, a Vihar előtt-ben hallható egy zongoraszóló. Maga a dal is fantasztikus, a szólórész kiváltképpen. Az meg volt előre írva?

Nem, az Laci műve. Én megírtam a dalt, kitaláltam, hogy ott legyen egy olyan zongoraszóló, ami illik ehhez a hangulathoz, a többit rábíztam.

Annak mi az oka, hogy Levente énekelte mindkét dalt?

Ő sokkal jobban énekel. Neki van egy olyan jellegzetes orgánuma, amit nem lehet utánozni. A No Comment egyik lemezén elénekeltem a Visszatérést, de elég gyenge lett.

Meg lett hirdetve a lemez bemutatója a BS-ben. Majd jött a sajtótájékoztató...

Az életem egyik mélypontja. Szilágyi Jancsi vezette a sajtótájékoztatót, Levente pedig bejelentette, hogy ez lesz az ő utolsó fellépése. Mi hárman, Laci, Oszi és én pedig csak néztünk. Mindenki tudott erről, Szilágyi is, csak mi nem. Mi azt tudtuk, hogy megjelenik a Jelenkor és be szeretnénk mutatni élőben. Most akkor mi lesz? Úgyhogy elég rossz hangulatban zajlott az a sajtótájékoztató.

Mivel indokolta Levente a döntését?

Úgy gondolta, hogy ő elért egy pontot, és nem akar többet koncertezni. Mondjuk azóta sokszor fellépett... Meg is lett az eredmény. Három telt házas koncert a BS-ben. Annál többször csak a Dire Straits lépett ott fel.

Komoly díszletek is voltak, amelyeket Korga György készített.

Így van, Levente későbbi szólólemezének (Végtelen úton, 1986) a borítóját is ő készítette, valamint a Jelenkor eredeti borítóját is.

Amit betiltottak.

Így van, mert hát miért ne?

Szerinted volt még energia a zenekarban? Tudott volna színvonalas lemezeket készíteni?

Szerintem jók voltunk. Ahogy az interjú elején elmondtam, rendkívül népszerűek voltunk Lengyelországban, NDK-ban. Ha ilyen jól sikerült a Jelenkor, milyen lett volna a következő lemez, ha folytatjuk? De hát sajnos nem így történt. Én ezt követően Koncz Zsuzsával játszottam.

Aztán 1992-ben alakítottatok Oszival egy zenekart, ez lett a No Comment. Tőled származott az ötlet?

Nem, Oszi találta ki, hogy legyen egy ilyen együttes - és lett is. Egy próba után hazamentünk és megegyeztünk, hogy mindenki találjon ki neveket. A No Comment-ben szerepel Oszi és az én nevem monogramja is. Ez a név többünknél is szerepelt, így aztán ez lett a nevünk.

Az felmerült, hogy Bródy csatlakozik a zenekarhoz? Szövegeket ugye írt nektek.

Nem, ez szóba sem került, bár az igaz, hogy több dalunk szövege tőle származik.

Mennyire vagy elégedett a No Comment-el, illetve azzal, amit elértetek?

Nem vagyok az. Megjelent sok év alatt három lemezünk, de egyik sem lett igazán sikeres. Valami hiányzott belőlünk. Nem volt egy olyan fő arc a zenekarban, aki alkalmas frontembernek. Lehet, hogy nem írtunk olyan számokat sem, amelyekből lehettek volna nagy slágerek.

Te nem is akartál soha frontember lenni?

Sohasem. Szerettem játszani, de nem szerettem kiállni a színpad elejére és mutogatni magam. Manapság Halász Judit zenekarának oszlopos tagja vagyok - most is egy fellépésről jöttem - és nagyon ritkán, ha adódik alkalom, fellépek Tolcsvay Lacival is. Ő nagyon szeret élőben játszani, csak ritkán ér rá, mert egy csomó más elfoglaltsága van. Főképp darabokat ír. Idén is lesz egy koncertünk, és még szóba jöhet egy erdélyi körút is.

2004-ben, a megalakításának harmincadik évfordulóján összeállt a zenekar egy koncert erejéig a Kisstadionban. Az ötlet viszont már évekkel korábban felvetődött.

Nézd, azt nem akarom taglalni, miért húzódott a dolog, míg végül minden komoly résztvevő igent mondott. Nagyon jól sikerült, telt házas koncert volt.

És még csak nem is játszottatok Illés-számot.

Nem, még a Little Richard-ot sem, pedig azt néha előadtuk ráadásként, bár azt is csak az utolsó években.

Ha ma meghallgatod a Fongráf-lemezeket, mi a véleményed róluk?

Az idő szava, az hallatszik rajtuk. Minél inkább előre haladunk az időben, annál korszerűbb a technika, ez is számított, hangszerelés szempontjából is nagyon sokat jelentett az, hogy jobban meg tudtuk alkotni, hogy melyik hangszer hol szólaljon meg, nem volt az a kényszer, hogy két sávra kellett összesűríteni az egészet. Emiatt az újabb keletű lemezek jobbak. A Jelenkort tartom a legjobbnak.

Terveid?

Ettől a kérdéstől féltem. Én már 68 éves leszek nemsokára, nagyon sok tervem nincs, de a lehetőségek is korlátozottak. Mindenki azt mondja, hogy nem éri meg CD-t kiadni. Mi értelme van? Megjelent egy szerzői lemezem, azon huszonvalahány dal szerepel, amit egy kivétellel (Galla Miklós írt rá egy születésnapi dalt) én írtam. Ez úgy megyeget, nem azt mondom, hogy arany csillagos helyen állok, de ebből kiderül, merrefelé mentem az életben, milyen dalokat írtam. Ez csak egy része, mert írtam több, mint száz dalt, de akit érdekel, annak kiderül, milyen is vagyok.

Az interjú első része itt olvasható!

Dragojlovics Péter



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 17. és 2017. november 02. között:









Klipmánia