×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Lénárd László - interjú 4. rész (2017) 

Megjelent: 2017. december 23. szombat 00:05
Szerző: Drpeter
    Interjúk 

Ha a hazai rockújságírásról beszélünk, nem hagyhatjuk ki a Metal Hammert. Az 1986-ban indult hard rock - heavy metal magazin immár három évtizede létezik, ami teljesen egyedülálló teljesítmény, különösen ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon a nyomtatott zenei sajtó - sajnos, úgy tűnik, - utolsó óráit éli. Lénárd Lászlóval, az újság egyik alapítójával az 1970-es, '80-as évek hazai rockzenei életéről, többek között a heavy metal magyarországi megjelenéséről, s a lap létrehozásának körülményeiről is beszélgettünk...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





1983-ban a Magyar Televízió leadott pár metal koncertet - Judas Priest, Iron Maiden, Def Leppard, Ozzy - a nagyközönség innen ismerte meg a metal zenekarokat, a következő évtől pedig már jöttek is a bandák hazánkba. Viszont az első hazai metal albumra 1986-ig kellett várni, és akkor is csak a Pokolgépnek adták ki a lemezét, a többi zenekar nem kapott lehetőséget. Mi volt szerinted ennek az oka?

Nem volt logika ebben a működésben. Azok a koncertek, amiket leadott a TV, valamilyen csomagban szerepelhettek. Ők sem tudták, mi lesz ennek a hatása. Annál nagyobb reklám nem volt, mint hogy a TV-ben lehetett látni a zenekarokat, az biztos. Emlékszem, kismagnóval vettük fel, a tévé hangszórója elé rakva. Nem volt egységes vezetés a médiában. Ahogy az ember mai aggyal próbálja ezt összerakni, a TV és a Rádió külön világ volt. A Rádió még szabadabb volt, a Heavy metal kedvelőinek című sorozatban egész lemezeket leadtak. A lemezkiadás volt a neccesebb ügy.

Így aztán az évtized első fele kiesett.

Számomra ez nem volt furcsa. Az Ossian '86-ban alakult, és '88-ban lett lemezük. Az persze kérdés volt, hogy a következő vonulat, a Sámán, Moby Dick, Tormentor, Classica stb. dolgait hogyan lehetne kiadni. De akkoriban ez már nem is ideológia kérdése volt, mint a Mobilnál. Az már egy zavaros időszak volt. Nem is gondolták, hogy ebből lehet pénzt csinálni. Pokolgép, Ossian - ezzel letudták a dolgot.

Egész máshogy alakultak volna minden, ha mondjuk a Stress-nek '82-ben lehetett volna lemeze...

Ők próbálkoztak, ld. a Vértes Attila-féle történetet. Én szerettem őt, emlékeztetett a Raven frontember hisztérikus hangjára, de a Stress az Tibike. És őket felőrölte ez a dolog. A szövegeik nem voltak különösebben jók, de a lényeg az volt, hogy van végre egy jó metal banda! Igen, ez az a metal, amit szeretünk!

Egy vér vagyunk! Endre viszont jó szövegeket írt a Pokolgépben, az karakteresebb, erőteljesebb volt. Utána meg kialakult a team Józsa Bélával, Feróval. Volt telitalálat a szövegekben, és az jobban megérintette az embereket. De a Stress-szövegek nem ütötték úgy szíven az embert, mint amikor később Lukács megjelent a szövegeivel. Lukács Laciban benne van az, ami annak idején a Ricsében is jó volt.

Népszerűség alapján lett kiválasztva a Pokolgép?

Olyan táboruk volt, hogy amikor önálló bulijuk volt az FMH-ban, tele lett a hely. Talán úgy lehetett lemezük, hogy miért ne? Voltak támogatóik is, mint Feró, Trunkos András, az Omegáékkal is tudtak kooperálni. Ők fokozatosan elérték ezt, aztán eljött az idő, hogy megcsinálhatták a lemezt.

Jaguár, Missió - róluk mi volt a véleményed?

Utóbbi nekem túl hard rockos volt. Nem bántásként, de '87-ben eljött a Pretty Maids Magyarországra és utána hallom az új dalukat. Gyerekek, de hát ez Pretty Maids! A Jaguár meg nem tudta rendesen kiforrni magát. Amúgy én elég válogatós voltam. Amikor jártam Ricsére, HBB-re, volt például a HIT, és nem különösebben szerettem őket, az eredeti, kifestett arcú Rolls sem volt a mi zenénk, ahogy az Óceán sem a csíkos gatyákban. Tudom, van nimbuszuk, voltak ezek a csapatok az ifiparkok környékén és a környékbeliek szerették is őket, de nekem nem jöttek be.

A Hammer előtt írtál az asztalfióknak, mondjuk koncertbeszámolókat? Lejegyezted, hogy mi történt az adott bulin, milyen számok hangzottak el?

Nem, soha, nekem nem volt íráskényszerem. Viszont a mai napig megvannak azok a füzetek, amelyekbe az Ifjúsági Magazinból, a Pesti Műsorból kivágott zenekaros képeket beragasztottam. Cselő meg rajzolni, festeni szeretett, de nem készültünk újságíróknak. Vettem a Képes Ifjúságot is, a Világ Ifjúságát, amiben csak zene volt, de képes voltam könyvtárba elmenni, ha zenei témájú cikk jelent meg valahol, és máshol nem tudtam hozzájutni.

A mai napig újságmániás vagyok. Előtte volt ugye Pif-korszakom, ezért is kezdtem el tizenkét évesen franciául tanulni. Ez aztán nagyon jól jött, amikor kiderült, hogy van ott két metal újság is, az Enfer és a Metal Attack. Leveleztem is franciákkal, svájciakkal, lemezeket cseréltem, kaptam onnan kazettákat. Ha nincs a katonaság, korábban létrehoztuk volna a Metallica Hungaricát, már 1984 második felében nekiláttunk volna. Néhány kinti ismerős is fanzine-eket készített, tehát adott volt, hogy mit, hogyan kell csinálni.

1986 nyár végén leszereltem, és akkor kezdtük el. Eltartott egy darabig, míg összeraktuk a magunk béna módján, írógéppel. Fogalmunk sem volt, hogy egy nyomda hogyan tud anyagot fogadni, meg kellett találni a módját annak is, hogy melyik hajlandó kinyomtatni. Semmilyen engedélyünk nem volt. Beszélgettünk pár újságíróval is az újság ügyében. Zétényi Zoltán nagyon jó indulatú volt, mesélte, hogy ők is próbálkoztak zenei lappal, ld. a Poptika esetét, amelyik az első hazai zenei lap volt, de csak egy számot ért meg (1982 november, aztán nem engedélyezték többé), mondta is, hogy srácok, ez nem fog menni! Mi meg: olyan nincs, akkor is meg fogjuk csinálni!

Próbáltuk körüljárni a jogi hátteret, de az reménytelennek tűnt. Végül az lett, hogy a 666-fesztiválhoz egy kvázi műsorfüzetet nyomtatunk, vállaljuk érte a felelősséget, nem lesz benne politika, csak a zenéről szól. Az első szám 300 példányos lett, de az nem az általunk elképzelt formátumban készült el. Mindegy, megszületett, mindenki örült neki. És akkor kerestünk másik nyomdát, másik rendezvényt.

Maróthy Gyurival egyénként évfolyamra jártam a gimiben, ő a magyar vonalat szerette, Rolls Frakció, Bikini... Ő hivatalos úton ment előre a zenei újságírás terén, talán már a gimi alatt megjelent cikke, vagy rögtön érettségi után. De abba a gimibe járt a néhai Hetesi Péter Pál is, ő idősebb volt nálunk két évvel, egyszer elhozta Hobot is a suliba egy közönségtalálkozóra. HPP-vel is beszéltünk az újság ügyében, mondta is, hogy marha jó, tök aranyos, ismer minket, de ez nem fog menni! Ő is a hivatalos utat választotta.

Nekem az sosem lett volna pálya, hogy írjak a Magyar Ifjúságnak, vagy az Ifjúsági Magazinnak. Leadom a kéziratot, aztán majd talán megjelenik. Amikor már volt a Metallica Hungarica, létrejött a Polip (Megj: 1988-'90-ben létező zenei lap - DP.), oda adtunk le egy-két cikket, de átírták, kihúztak részeket, mondták, hogy sok a szöveg, kevés a kép. Mi fanzine-t akartunk csinálni, nem egy képes újságot! (nevet)

Nem tanultuk soha az újságírást. Amikor megjelent az első hivatalosan terjesztett Metallica Hungarica, már egy komoly kiadónál, az is olyan kiherélt lett, hogy szégyelltük. Átment egy hivatásos szerkesztőn az egész lap és ki lett húzva belőle sok minden, hogy nagyobb képek kellenek és kevesebb szöveg. Mi a kezdetektől fogva a saját utunkat akartuk járni.

Amikor 1986 decemberében elindult a Metallica Hungarica, volt bennetek félelemérzet? Juhász Mihályt - ő készítette a Mélyvágás fanzine-t - egy évvel később, mindössze három lapszám után behívatták a rendőrségre és közölték vele, hogy ha nem akar kellemetlenséget magának, hagyjon fel ezzel a tevékenységgel.

Nem volt veszélyérzetünk. Azok zavaros idők voltak. 1987-'88-ban, aki tűzközelben volt, szerintem már tudta, hogy történni fog valami. Mi persze nem gondoltuk akkor, hogy rogyadozik a rendszer. Honnan is gondoltuk volna? Igazából nem foglalkoztunk mi ezzel, csak a metal érdekelt. Azon mondjuk meglepődtünk, amikor a Tájékoztatási Hivataltól jött levél a címemre, hogy egy példányt be kell adnunk a lapból. De nem volt fenyegetődző a hangvétel, csak hivatkoztak a jogszabályra. Még jól is esett, hogy számon tartják a ténykedésünket, úgyhogy elvittünk egy példányt és leadtuk. Kvázi elismerésnek tűnt, hogy hivatalosnak minősültünk. Noha semmilyen engedélyünk nem volt a lapra. Ezért is csak rejtve jelenítettük meg a sorszámot a címlapon. Nehogy túl nyilvánvaló legyen, hogy ez nem alkalmi műsorfüzet, hanem rendszeres kiadvány. Azt persze tudtuk, hogy március 15., október 23. táján nem lehetett odamenni a nyomdákhoz, hogy fusiban nyomják ki a lapot, mert akkor féltek, hogy ellenőrzik őket, de egyébként nem volt baj.

Hogy emlékszel a 666 Fesztiválokra? (A Ganz Mávag MK volt a helyszín, az 1986-os rendezvényről itt látható a Sámán, a Jaguár és a Scout koncertje.)

Nagy seregszemle volt, mi a földszinten, a ruhatárban árultuk az első számot. Amíg el nem fogyott, felváltva felszaladtunk, belenéztünk a programba. Voltak jó bandák, és persze kevésbé jók is. Volt olyan csapat, amelyik jó volt, de a közönség nem értette, ilyen volt pl. a Ramses, akik a dallamos, glames vonalat vitték. Amikor egyazon este ők és a Tormentor fellépett, hát ég és föld volt a két világ. Számunkra azonban nem. De ott összejött több száz ember, akik ugyanolyan metal fanatikusok voltak, mint mi. Vadidegenekkel is sokat lehetett beszélgetni a zenéről, sok barátomat ilyen helyeken ismertem meg. Megdicsértem az illető hátfelvarróját, és elkezdtünk beszélgetni. Máig tartó barátságok születtek így.

1987-ben megjelent egy interjú az Ifjúsági Magazinban veletek, amiben a riporter eléggé feszegette a sátánizmust, hogy mennyire köthető ez a műfajhoz, illetve a kedvelőihez...

Lehet, hogy pont akkor volt a mezőkovácsházi gyilkosság, amikor nagyon durva módon megölte egy srác a húgát, de nem a zene miatt, hanem mert kattant volt. Aggódtunk, hogy minket is meg fognak találni, mert az eset kapcsán nagyon rászálltak a metalra. Pár kisebb fanzine-nel ez meg is történt, velünk szerencsére nem. Volt bennünk aggodalom, nehogy kapjon egy bélyeget az egész műfaj. A metal mindig is ilyen megtűrt gyerek volt. De minden botrány lecseng előbb-utóbb. Lengyelországban ezen a téren sokkal durvább volt a helyzet, mert az egy nagyon vallásos, mélyen katolikus ország. A Behemoth máig harcol a lengyel hatóságokkal.

Ráadásul akkor zajlottak a Judas Priest, Ozzy-ügyek... (Rajongói öngyilkosságokat akartak rájuk sütni, mondván, a dalokban elrejtett "sátáni üzenetek" hatására tettek pontot a fiatalok az életükre.)

Nem tudjuk, hogy mi zajlott ott pontosan a háttérben. Ki milyen jó pontokat akart szerezni a választás kapcsán a választók körében. Mert nyilván ez állt a támadás mögött. De Dee Snider zseniálisan megvédte a műfajt a Kongresszus előtt. Fent is van a Youtube-on, érdemes megnézni, egy klasszikus. Porig alázza azokat, akik ilyen hülyeségeket mondtak. Nagyon rossz emberbe kötöttek bele, mert Dee példás családapa volt, nem ivott, nem drogozott, ráadásul intelligens, jó a beszélőkéje is. Ozzy nyilván nem tudott volna úgy kiállni a bizottság elé és megvédeni az igazát.

A '90-es évek elején elkezdett az újság nyitni más műfajok (pl. punk) felé is, ami sokakat meglepett. Volt, aki meg is kérdezte, hogy mit keresnek olyan zenekarok a Hammerban, mint az Auróra vagy a Tankcsapda, elvégre ez egy metal lap?

Már a Metallica Hungaricában is volt hardcore, crossover, bár alapvetően metal magazint akartunk csinálni. De nincs akkora differencia, és ahogy mondtam, én is hallgattam punk, hardcore zenéket, kezdettől fogva. Mondjuk nem voltam Auróra rajongó, őket akkor ismertem meg, amikor az első kislemezük megjelent (1988). Láttuk, hogy sehol sem kapnak lehetőséget, miért ne szerepeljenek nálunk.

Ami meg a Tankcsapdát illeti: Kémeri Petit, a régi szervezőjüket még a Csepeli Ifjúsági Parkban ismertem meg egy metal bulin, az 1987-ben lehetett. Leveleztem aztán vele, tudtam, hogy koncerteket szervez Debrecenben. Aztán jött azzal, hogy van egy helyi hardcore zenekar, hallgassam meg. Meghallgattam és azt mondtam, hogy Ez ugyan nem hardcore, de jó! Ez volt a Tankcsapda.

A jelenből visszatekintve az is érdekes, hogy - noha manapság a Black Sabbath-ra úgy tekintenek Magyarországon, mint megkérdőjelezhetetlen klasszikusra - viszont amikor 1989-ben megjelent a Headles Cross album, a cikk bevezetőjében azt írtátok, hogy amikor nemrég említettétek tizenéves metalos gyerekeknek, hogy a következő lapszámban lesz Iommiékkal interjú, meg voltak döbbenve, hogy De hát az nem is metal!

Igen, ez nagyon megváltozott. Akkoriban nem volt akkora nimbusza a zenekarnak itthon. Számomra nyilvánvaló, hogy a Sabbath mindennek az alapja. Ha hallgatod a nótáikat, akkor mondod, hogy ez doom, az power, amaz stoner. A Symptom Of The Universe-ben vannak olyan részek, amelyekre azt mondhatjuk, hogy a thrash előfutára. Csakhogy ennek itthon nem volt sajtója. A Purple-nek még csak-csak a P. Mobil kapcsán, a Led Zeppelin-nek a film (The song remains the same) miatt, a Uriah Heep-nek is, ők '82-ben játszottak is Magyarországon. A Sabbath mostohagyerek volt nálunk.

Radics azért játszott 1971-ben több dalt is tőlük. (Bizonyságul lásd az alábbi koncertbeszámolót, a Radics Béla - Póka Egon - Döme Dezső - Nagy Kati féle Tűzkerék egyik koncertjéről. A helyszín nagy valószínűséggel a Kellner Sándor MH. Az időpont 1971. november 28., vagy december 05. - a cikkből kiderül, hogy vasárnap volt a koncert. Béla ekkor már - hosszú szünet után - ismét játszott Hendrix-számokat, amire Jimi halála után jó ideig nem volt hajlandó. A cikkben említésre kerül a Master of reality, Black Sabbath III. címmel, az album pedig júliusban jelent meg.)

De az hány emberhez jutott el?

Sokhoz, hiszen Béla koncertjeire nem kevés ember járt.

Nézd, ennek az is volt az oka, visszatérve a kérdésedre, hogy 1982 után nem volt jó korszaka a zenekarnak. És el kellett magyarázni, hogy ez miért jó zene. Ez a '90-es években változott meg, amikor a Panteráék elkezdtek rájuk hivatkozni. A Metallica mindig emlegette a Sabbath-ot, de csak később dolgoztak fel tőlük számot, mert ők az újhullámos brit metalt próbálták a saját képükre formálni. Én amúgy az Ian Gillannel készült Born Again lemezt is imádom, de az nagyon jó lett volna, ha '87-ben nem marad el a dél-afrikai kaland miatt a pesti koncert a BS-ben. Tény, hogy ma egész más a Sabbath megítélése, mint a '80-as évek végén.

Aztán beköszöntöttek a '90-es évek, amelyek a zeneiparban is nagy változásokat hoztak. Számotokra nem biztos, hogy annyira pozitív időszak volt ez.

Hiába változott meg szinte egyik pillanatról a másikra a világ '92-ben, a Nirvana áttörése miatt, Magyarországon a három-négy év késés miatt az Omen - Jelek albuma az egyik legjobb hazai metal lemez, a Top 10-ben benne van, pedig az 1994-ben jött ki. Inkább a tucc-tucc rettenet tett rosszat itthon. Kint persze a zenekarok, a kiadók egyik pillanatról a másikra elvéreztek.

Mi is kísérleteztünk, néztük, hogy mit lehet csinálni? Próbáltunk nyitni. Ott volt anno az első Body Count koncert, amikor Ice-T is megjelent a lapban 1994-ben. Hatalmas felháborodás lett belőle! Vagy a Beastie Boys-kísérlet egy évvel később. De a '90-es évek végére olyan visszarendeződés következett be, hogy értelmét vesztette ez az egész kísérletezősdi.

Az ötödik rész itt olvasható!

Dragojlovics Péter





rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Little G. Weevil - Új korszak kezdetén - interjú (2017)
Little G. Weevil, vagyis Szűcs Gábor kiváló albummal jelentkezett - ezért hát megkértük, lebbentsen fel fátylakat! - Szilágyi Norbert

Tovább...
Katona Imre - interjú 2. rész (2018)
Katona Imre a Nagy Feró-féle Hamlet rendezője volt az Egyetemi Színpadon, de ennél életműve természetesen sokrétűbb és több ponton találkozik

Tovább...
VálaszÚt - Istenre szomjúzó világ - klip és interjú (2017)
Novemberben jelent meg a Szent László: Lándzsa és Bárd - Szent László öröksége című kiadvány, amely verseskötetet, valamint a VálaszÚt

Tovább...
Katona Imre - interjú 1. rész (2018)
Katona Imre a Nagy Feró-féle Hamlet rendezője volt az Egyetemi Színpadon, de ennél életműve természetesen sokrétűbb és több ponton találkozik

Tovább...
Csörsz Zoltán - Se többet, se kevesebbet - interjú (2018)
Négy évesen már püfölte a bőröket, kilenc évesen egy ország megismerte, világszerte (el)ismert zenész lett a Flower Kings-ben, most pedig

Tovább...




Koncertek 2018. február 25. és 2018. március 13. között: