×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...


 Kissin' Dynamite - Ecstasy (2018, Dionysosrising)

Megjelent: július 22. vasárnap 12:05
Szerző: Dionysosrising
 Lemezismertetők 

Még, hogy a metal haldoklik? Már ahonnan nézzük, hiszen ha arénákat megtöltő együttesekből ugyan egyre kevesebb is lesz, azért veretes, a legszebb nyolcvanas időket idéző, aréna rockot játszó fiatal utódok még igenis, hogy köztünk járnak...



 Ted Poley - Modern Art (2018)

Megjelent: július 22. vasárnap 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

A glam-metálos Danger Danger énekese, Ted Poley 2016-ban adott ki utoljára szólólemezt Beyond the Fade címmel, amit 2017-ben a Tokyo Motor Fist nevű - ismert tagokból álló - új formáció bemutatkozása követett... Most pedig itt van a következő szólólemeze Modern Art címmel, amit a Degreed nevű Stockholm-i fiatalabb és modernebb pop-rock csapat tagjaival készített... A Degreed 2015-ös Dead but Not Forgotten című lemezéről mi is írtunk, de érdemes a Shakedown klipjét megnézni, hogy képbe kerüljünk velük kapcsolatban...


 Haken - L-1VE (2018, Dionysosrising)

Megjelent: július 21. szombat 18:05
Szerző: Dionysosrising
 Lemezismertetők 

Igyekszem röviden, velősen fogalmazni. Aki lelkesedik a Haken muzsikájáért, melyben ötvöződik a Dream Theater-féle amerikai progresszív metál virtuozitása, a brit ős-prog bandák kísérletező szelleme, és az ugyancsak Nagy-Britanniához köthető neo-prog rock vonal hangzásvilága; mindez nyakon öntve némi '80-as évekhez köthető nosztalgiával kevert hipermodern - mondhatnánk - édes-savanyú szósszal, már veheti is a cókmókját, vagy el is kezdhet böngészni az online áruházakban, mert a L-1VE beszerzése gyakorlatilag kötelező. Elismerem, hogy nem hibátlan anyagról van szó, de egyrészt ez az első ilyen kiadvány, másrészt a 2CDs és 2DVDs csomag "zsíros" tartalmához képest kulturált áron beszerezhető...


 Gioeli - Castronovo - Set the World on Fire (2018, Dionysosrising)

Megjelent: július 21. szombat 12:05
Szerző: Dionysosrising
 Lemezismertetők 

A valaha-volt rock n' roll hősök döglődő karrierjének föltámasztásával szisztematikusan és üzletszerűen foglalkozó Frontiersnak nem most jutott először eszébe, hogy két kiváló énekest összepárosít egy projekt erejéig. Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy ez az Allen - Lande lemezekkel indult el annak idején, ahol először Magnus Karlsson, majd - abortív kísérletként - a nem éppen top formában lévő Timo Tolkki szolgáltatta a zenei hátteret. A Gioeli - Castronovo projekt leplezetlenül követi a már bevált receptet, a különbség csak annyi - mármint az Allen-Lande lemezekhez és nem 1000 más Frontiers kiadványhoz képest -, hogy most Alessandro "Aduász" Del Vecchio a dalszerző...



 Obscura - Diluvium (2018)

Megjelent: július 21. szombat 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

A progresszív és technikás death metal-t játszó Obscura zenekar 2002-ben alakult a németországi München-ben. Steffen Kummerer énekes-gitáros zenekara legutóbb - teljesen átalakulva - 2016-ban adott ki lemezt Akróasis címmel. Az újra a Triptykon-os és Pestilence-s V. Santura-val készített Diluvium az ötödik sorlemezük. Újra kiderül belőle, hogy Steffen nagy rajongója Chuck Schuldiner-nek és a Death életművének!


 Gioeli - Castronovo - Set the World on Fire (2018)

Megjelent: július 20. péntek 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

A Frontiers kiadó "mindenki-mindenkivel legalább egyszer, hátha kisül belőle valami jó" elvének legfrissebb áldozata a jelenleg a Dead Daisies-ben doboló Deen Castronovo, aki nemrég Revolution Saints-et is hasonlóképpen összehozta a kiadónak, illetve az Axel Rudi Pell-nél és a Hardline-ban is éneklő Johnny Gioeli közös lemeze, a Set the World on Fire...

A projektet Alessandro Del Vecchio billentyűs irányította, aki Jorn és a Sunstorm utóbbi lemeze mellett, a Hardline-nak is besegített korábban... A billentyűs Mario Percudani gitárost hozta magával a Ted Poley-val közös lemezről, illetve Nik Mazzucconi basszusgitárost, akivel a Sunstorm kapcsán dolgozott... Gioeli és Castronovo 25 éve már zenélt együtt a Hardline '92-es Double Eclipse bemutatkozásán, úgyhogy aki hasonló aréna-rock slágereket vár ettől a lemeztől is, az nem áll távol a helyes megfejtéstől! Csak ott ugye Neal Schon hozta magával a különleges minőséget, itt meg ugye...


 Between the Buried and Me - Automata II (2018)

Megjelent: július 19. csütörtök 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

A 2000–ben, Raleigh-ben alakult Between the Buried and Me a modern és extrém progresszív metál egyik élharcosának számít, felhasználva a technikás death metált, avant-garde metált és metalcore-t a matekozó dalaiban. A csapat legutóbb 2015-ben adott ki sorlemezt Coma Ecliptic címmel, ami újra egy concept-album volt, ha úgy tetszik egy extrém rockopera... Most itt van a két részes folytatás Automata címmel, aminek a 33 perces, hat dalos második felvonásában folytathatjuk a merülést mások álmaiban...


 Nhor - Wildflowers (2018)

Megjelent: július 18. szerda 18:05
Szerző: palszabolcs
 Lemezismertetők 

Némiképp elmentünk egymás mellett az utóbbi években a brit reménységgel, utoljára a 2013-as Within the Darkness Between the Starlight szerepelt nálunk, pedig időközben egy nagylemez és négy, erősen limitált példányszámú EP is megjelent e név alatt. A trehányságomra nincs mentség, viszont a sokak számára özönvíz előttinek tűnő kazetta (!) formátumban forgalomba került utóbbiak érdekesek jelen anyag szempontjából, ugyanis a szűk körben hozzáférhető felvételeket most egy csomagban, megbónuszolva gyűjthetik be a természetközpontú andalgások kedvelői...



 The Cult - Live Cult - Marquee London 1991 (1993)

Megjelent: július 18. szerda 12:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

Az angliai Bradford-ban, '83-ban alakult Cult karrierje '91-környékén volt a csúcson! Ezt a korszakot nagyszerűen mutatja be az a Live Cult című koncert felvétel, amit 1991. november 27-én rögzítették a londoni Marquee Club-ban. A bootleg-szerű koncertanyag eredetileg '93-ban jelent meg a Pure Cult: For Rockers, Ravers, Lovers and Sinners című csomagban, amiben a legerősebb lemezeik mellé csomagolták még valamennyi kislemezüket is.

Később, 2000-ben a koncertet külön is kiadták, de ennél talán fontosabb, hogy azért voltak a legbüszkébben rá, mert "teljesen élő" volt a felvétele, vagyis utólagosan nem javítgatták és szerkesztették, mégis a rajongók számára kultikus kiadvány lett belőle! Ennek elemzésével zárom a Cult-tal foglalkozó sorozatomat...


 Between the Buried and Me - Automata I (2018)

Megjelent: július 18. szerda 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

A 2000–ben, Raleigh-ben alakult Between the Buried and Me a modern és extrém progresszív metál egyik élharcosának számít, felhasználva a technikás death metált, avant-garde metált és metalcore-t a matekozó dalaiban. A csapat legutóbb 2015-ben adott ki sorlemezt Coma Ecliptic címmel, ami újra egy concept-album volt, ha úgy tetszik rockopera, aminek az Alkonyzóna-szerű történetében a kómába esett főszereplő az előző életeit utazhatja végig, miközben zeneileg távolodtak az extrém hatásaiktól! Most itt van a két részes folytatás Automata címmel, aminek a 35 perces, hat dalos első felvonásán elmerülhetünk mások álmaiban...


 The Cult - Beyond Good and Evil (2001)

Megjelent: július 17. kedd 12:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

Az angliai Bradford-ban, '83-ban alakult Cult a gót-dark-ot előbb arénás hard-rock-ra cserélte, majd a kilencvenes évek közepén elmerült a digitális világban, aminek a sötét depressziója magával is rántotta a mélybe! Ian Astbury és örökös társa, a gitáros Billy Duffy feldühödött a kísérleteik folyamatos kudarca miatt, ráadásul az énekes hosszasan húzódó, majd 2000-ben kiadott szólóanyaga is hatalmasat bukott a digitális diszkójával együtt, így nem maradt más hátra, mint a visszatérés a durva, mégis kommersz kígyózáshoz! Ebből a dühös és frusztrált közegből született meg 2001-re a Cult hetedik stúdió albuma...

A két főszereplőhöz csatlakozott egy régi társuk, a '90-ben a Guns N' Roses hívására kiugró Matt Sorum dobos, illetve újra felfogadták producernek Bob Rock-ot, aki itt végre kedvére lubickolhatott. Basszusgitárosként két segítőt hívtak, Martyn LeNoble-t a Jane's Addiction-ből és Chris Wyse-t Ozzy és Ace Frehley mellől, akikkel még sűrűbbet dörrenhetett a Beyond Good and Evil amúgy is durvának szánt zenéje!


 Tengil - shouldhavebeens (2018)

Megjelent: július 17. kedd 00:05
Szerző: palszabolcs
 Lemezismertetők 

Prophecy ide vagy oda, a kiadó aktuális anyagai közül legutóbb a Crone lemeze némiképp átverés-szagúnak tűnt, talán mert már túlságosan is szépen tolták a csapatot és nem fukarkodtak a dicsérő szavakkal. Most azonban tudatosan kerültem a promóciós rizsát, illetve a már fellelhető ismertetőket, a furcsa borító keltette fel a figyelmem a svéd zenekar új lemeze iránt, viszont a váratlanra felkészülve is megdöbbentő volt első ízben szembesülni a tagok fotójával... Annak ellenére, hogy különösebben már nem nagyon szoktam megütközni semmin, azért bizony felszaladt a szemöldököm, ezek az arcok vajon milyen zenét játszanak?


 Ian Astbury - Spirit Light Speed (2000)

Megjelent: július 16. hétfő 12:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

A Spirit Light Speed az egyetlen szóló anyaga az akkor éppen hullaszagú Cult énekesének, vagyis Ian Astbury-nek. 1998-'99-ben készítette Chris Goss-szal, aki olyan alternatív rockbandák miatt ismert, mint a Masters of Reality, a Queens of the Stone Age, a Kyuss, a Screaming Trees és társai... A duó annyit gondolkodott, keverte-kavarta az anyagot, hogy végül alaposan kifutottak vele az időből, így 2000 nyarán jelent csak meg az album, ráadásul a túlzott digitális utómunkának köszönhetően, a rajongók sem fogadták túl lelkesen...

Pedig az énekes újra feltette rá a Cult-féle The Witch című elfeledett dalt, ami eredetileg a '92-es Cool World filmzenéjében szerepelt... De a '94-es - fekete bárányos - The Cult album, meg a '96-os Holy Barbarians-féle Cream lemezek után, nem volt olyan Che Guevará-ra utaló borító, ami kihúzta volna a bukásból a digitálisan torzuló Szellem / Fény / Sebesség albumot, amit ezek után, a Cult-rajongók jelentős része már inkább meg sem hallgatott...


 Kissin' Dynamite - Ecstasy (2018)

Megjelent: július 16. hétfő 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

A 2006-ban, a németországi Reutlingen-ben - Blues Kids néven - alakult Kissin' Dynamite a hatodik sorlemezét adja most ki Ecstasy címmel. A sláger-orientált dalaikban továbbra is glam-metál és heavy-power hangszerelések kavarognak, ahogy tették azt a legutóbbi, 2016-os Generation Goodbye-on is! Amerikás és slágeres, Bon Jovi-s és arénás himnuszaikhoz néhol európai ízként heavy-t is hozzákavarnak, de ez egyre inkább kikopik belőlük... Aki a rádiókban akar lendületes német rockslágereket hallani, az náluk mindenképpen jó helyen jár!



Összesen 97.591.226 találatot kaptunk az oldal 2003 júliusi indítása óta!



 The Cult - The Cult (1994)

Megjelent: július 15. vasárnap 12:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

Az angliai Bradford-ban, '83-ban alakult Cult a gót-dark élmezőnye után, a '89-es Sonic Temple és a '91-es Ceremony kiadásával az arénás hard-rock csúcsára jutott! A probléma csak az volt, hogy a műfaj egyre kevesebb érdeklődőt vonzott, jött a grunge és így a legnagyobb aréna-rock sztárok is feladták...

Ian Astbury és Billy Duffy úgy döntött, hogy újraértékeli csapatának a helyzetét és stílust vált, amihez a szupersztár producer Bob Rock bevonásával új társakat kerestek. A csapatba került Craig Adams basszusgitáros, aki a Sisters of Mercy után a Mission-t is megjárta, mellé került Scott Garrett dobos, és a producer magával hozta Scott Humphrey billentyűs-programozót, aki később Rob Zombie-ból faragott indusztriális szupersztárt... A fekete bárányos korong a hatodik Cult album volt, olyat bukott, hogy hét évet kellett várni a folytatására... és a csapat ezek után soha többé nem tudott visszamászni a csúcsra!


 Clif Magness - Lucky Dog (2018)

Megjelent: július 15. vasárnap 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

A 61 éves, Texas-i Clif Magness neve a kilencvenes években egybekötődött a sikerrel... Grammy nyertes producer-dalszerzőként és multihangszeres zenészként 100 milliónyi lemezt adott el a slágereivel, olyan pop-előadókat segítve, mint Avril Lavigne, Quincy Jones, Kelly Clarkson, vagy Clay Aiken, de Steve Perry, Amy Grant és Joe Bonamassa is dolgozott vele. Tehetsége tehát megkérdőjelezhetetlen, mainstream és AOR körökben pedig ma is nagy névnek számít!

A '90-es években a melodikus rock eltűnt mindenhonnan, az underground-ban találta magát mindenki, csak független kiadók támogattak, főleg Európában és Japánban. Főhősünk 1994-ben úgy döntött, hogy megpróbálkozik a slágereivel az első saját lemezén, ami Solo címmel jelent meg... és egy sor kiváló kritikát kapott rá, akkor is, amikor a dallamos rockzene már félhalottnak volt tekinthető! A közelmúltban besegített Magness Robin Beck-nek a Love Is Coming-ján, meg James Christian-nak a Craving-ján is feltűnt, úgyhogy várható volt, hogy folytatódik a karrierje... és tessék, most eljutott a második szólóalbumáig, ami Lucky Dog címmel jelenik meg, és szinte teljesen egyedül rakta össze...


 The Cult - Dreamtime (1984)

Megjelent: július 14. szombat 12:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

Az angliai Bradford-ban, '83-ban megalakult a Cult, mint a gót-dark-rock új reménysége! Ian Astbury hozta magával a koncepciót és a nevet a Southern Death Cult-ból, amihez Billy Duffy gitáros-dalszerző és Nigel Preston csatlakozott a Theatre of Hate-ből, illetve negyedikként Jamie Stewart lett a basszusgitárosuk! A felállás előbb Death Cult néven kiadott egy négy dalos EP-t, majd John Brand és Chris Kimsey producerekkel lendületből nekifogott a bemutatkozó albumának, ami '84 szeptemberére született meg Dreamtime címmel, immáron a Cult nevet használva! A csapat az albummal a szintén Bradford-i New Model Army és a szintén '80–tól aktív, Leeds-i Sisters of Mercy nyomába eredt, még a U2 és társai előtt...


 Graham Bonnet Band - Meanwhile, Back In The Garage (2018)

Megjelent: július 14. szombat 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

A már 70 éves, az angliai Skegness-ben született Graham Bonnet énekelt már a Rainbow-ban, Michael Schenker csapataiban, az Impellitteri-ben, és - sok más mellett - volt saját csapata gitárhősökkel Alcatrazz néven, ahol Malmsteen és Steve Vai adta egymásnak a kilincset... Közben az énekes szólólemezeket is kiadott, de ezek minősége a második vonalhoz volt csak elég...

Nemrég új kísérő zenekart indított Graham Bonnet Band néven, amiben Beth-Ami Heavenstone basszusgitáros hölgy, az egykori Alcatrazz-billentyűs Jimmy Waldo szerepel... Illetve a 2016-os The Book című legutóbbi lemezen még Conrado Pesinato gitározott és Mark Zonder dobolt, akik azóta távoztak. A helyükre Mark Banquechea dobos és a stúdióban Joey Tafolla gitáros került, utóbbi egykor a Jag Panzer mellett gitárhősködő szólólemezeket is kiadott, úgyhogy nem véletlenül ígérte az énekes, hogy vissza fognak térni az Alcatrazz bravúr-orientált gitár-zenéjéhez...


 Southern Death Cult - The Southern Death Cult (1983, 1988)

Megjelent: július 13. péntek 12:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

A Bradford-i Southern Death Cult nevű gót-alter-rock és post-punk keverék csapat, Ian Astbury vezetésével közvetlen előzménye volt a Cult-nak. A csapat 1981 októberében alakult és '83 februárjában szűnt meg, az énekes mellett David "Buzz" Burroughs gitáros, Barry Jepson basszusgitáros és Haq Nawaz "Aky" Qureshi dobos szerepelt benne. Miközben feloszlottak, Astbury találkozott Billy Duffy gitárossal, akivel tovább vitte a nevet, majd előbb Death Cult, később the Cult-ra rövidítve folytatták...

Az eredeti Southern Death Cult-nak csak egy két dalos kislemeze jelent meg hivatalosan - '82 decemberében - a Moya és a Fatman című dalokkal, de később a Situation Two kiadó - amiből később a Beggars Banquet lett - kiadta három dalos verzióban is ezt a kislemezt, a The Girl című dalukkal együtt, ami vezette a brit Indie-listát. Improvizatív és őszinte, de minimális tudású zene volt az övék, amire ráfért a fejlődés és Billy Duffy hangszerelő tudása, de ezzel együtt is érdekes meghallgatni ezt az anyagot, ami eredetileg '83-ban, majd később '88-ban is megjelent, a három említett dal mögé pakolva a hangzásában feljavított demóikat és koncert felvételeiket...


 The Neal Morse Band - The Similitude Of A Dream - Live In Tilburg 2017 (2018)

Megjelent: július 13. péntek 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

Az 57 éves Neal Morse az amerikai keresztény ihletésű progresszív rockzene legfontosabb és tulajdonképpen egyetlen előadója. Idén már kiadott egy kommerszebb hobbi-albumot Life & Times címmel, de ennél sokkal fontosabbnak tűnik, hogy nevesebb szólózenekarával 2016-ban The Similitude of a Dream címmel elkezdte feldolgozni John Bunyan 1678-ban kiadott The Pilgrim's Progress - magyarul A zarándok útja - című allegorikus vallási könyvét, amiről ők is és a a kritikusok is "élete főműveként" nyilatkoztak... A hollandiai Tilburg-ban ezt a lemezét adta elő 2017. április 02-án, egy az egyben. A fellépést most már mi is megnézhetünk és meghallgathatunk ezen a koncert cédén és filmen!



Sorstársunk
Dionysosrising Blog


 Barren Earth - A Complex of Cages (2018)

Megjelent: július 12. csütörtök 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

A Barren Earth - vagyis Meddő Föld - nevű progresszív és melodikus death-doom metál projekt a finnországi Helsinki-ben indult 2007-ben, Moonsorrow, Kreator és Amorphis tagokkal-segédekkel a fedélzetén. Nagy lemaradásunk van az életművükben, hiszen a bemutatkozó EP-jük óta már a negyedik teljes anyaguk ez az A Complex of Cages, nálunk pedig csak a 2012-es The Devil's Resolve-ről olvashattatok... Egy biztos, a mára egyoldalúvá váló - és így részben kiüresedett - Opeth-nek ők mutatják meg a legjobban a régi és helyes arányokat...


 Lucifer - Lucifer II (2018)

Megjelent: július 11. szerda 12:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

A németországi Berlinben dolgozó heavy-doom metálos The Oath két szőke bombázójának a rövidke együttműködése után egyikőjük, Johanna Sadonis énekesnő 2014-ben megalapította saját csapatát Lucifer néven, majd 2015-ben kiadta első lemezét, az egykori Cathedral, ma Death Penalty gitárossal, Gaz Jennings-szel...

Most itt van a második - ahogy ők mondják - heavy-magic rock album a Stockholm-Berlin tengelyből, immáron Nicke Andersson-nal, egykori Hellacopters és Entombed, manapság Imperial State Electric vezérrel a háttérben... Szabadosan tisztelegnek a hetvenes évek nagy okkultistái előtt!


 Black Sabbath - Reunion (1998)

Megjelent: július 11. szerda 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

Ma már tudjuk, hogy az eredeti felállású Black Sabbath, vagyis Ozzy, Iommi, Geezer és Bill Ward utolsó közös kiadványa ez a Reunion című koncert album volt, két új stúdiófelvétellel a végén. Sajnálatos, hogy a tervek ellenére, végül mégis úgy alakult, hogy sem a 2013-as 13 stúdiólemezen, sem a 2017-es The End (Live in Birmingham) koncertfilmmel záruló búcsúturnén nem szerepelt már Ward, akit - mintegy bosszúból, vagy palástolva a hiányosságot, - még az archív fényképekről is megpróbáltak levágni, pedig a korai időszaknak ő is nagyon fontos szereplője volt...

Ezzel szemben az 1997. december 04-én és 05-én, a Birmingham-i NEC-ben - vagyis tulajdonképpen ugyanott - tartott koncerteken a dobos is részt vett, ami koncertek felvétele végül Reunion címmel '98. október 20-án megjelent, kiegészítve a koncertet az azt '98. április-májusban, a Hollywood-i A&M stúdióban követő közös stúdiózás két új dalával, a Psycho Man és a Selling My Soul című számokkal (- utóbbit Ward helyett dobgéppel rögzítették). A heavy metál egyik feltalálója ekkor volt elsőként közösen stúdióban Ozzy '79-es kidobása óta... A Reunion című kiadvány a Billboard eladási listájának végül a 11. helyén landolt...


 Twilight - The Edge - Far Beyond The Edge Of Sanity (1999, Dionysosrising)

Megjelent: július 10. kedd 18:05
Szerző: Dionysosrising
 Lemezismertetők 

A metal birodalomban a twilight szó jelentése ellenére tökéletesen fényes kedvet tud fakasztani: a felütött Metal Enciklopédia mintegy 100 olyan formációt talált, akik elő-utó, vagy szingli tagként vették fel a nevet, és ha ennek a halmaznak mintegy kilenc-tizede kutyaütő is (esetleg eltévedt a nagy homályban), még mindig van 10 olyan csapat, akikről érdemes emlékezni...


 Diamond Head - All Will Be Revealed (2005)

Megjelent: július 10. kedd 12:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

Az angliai Stourbridge-ben, 1976-ban alakult Diamond Head-ről mindenkinek az Am I Evil, a The Prince és a Helpless jut az eszébe, az sem miattuk, hanem a Metallica-ra és az amerikai thrash metálra tett hatása miatt! Értesültebbek tudják, hogy ők az egyik vesztesei az NWOBHM-hullámnak, amiben lifteztek le-fel. 1976-'85, majd '91-'94 között működtek, de az újrázás sikertelen lett, mert a heavy metalt időnként hard-rock-ra cserélték... De a legendás riffeket sorozatban gyártó Brian Tatler gitáros nem adta fel, 2002-től próbálkozik megint. A legutóbbi két lemeze a 2007-es What's in Your Head? és a 2016-os Diamond Head, de ezek már csak nyomokban emlékeztetnek arra a szintre, amivel a banda indult... Az említett régi dalok viszont ma is nagyot szólnak, és november 06-án végre mi is meghallgathatjuk őket az eredeti előadótól!

A csapat kalandos története a '80-as White Album, későbbi nevén Lightning to the Nations-szel kezdődött, rajta a már említett három dalukkal. A sokáig demónak mondott első album után '82-re született meg a Borrowed Time, miután aláírtak az MCA Records-hoz! Engedtek a kiadónak, kommerszebb irányba indultak, ami a heavy metál felemelkedésének időszakában kódolta a bukást! Mire kijött '83-ban a Canterbury, már Sean Harris és Brian Tatler egyedül maradt, az irány pedig eltolódott az epikus rock-felé, amibe belebuktak, így végül '85-ben feloszlottak! 1993-ban jött a feltámadás Death and Progress címmel, de a rajta hallható melodikus és laza hard rock zene ismét bukásra volt ítélve! A csapatát Brian Tatler 2000-ben támasztotta fel újra, de sokkal előbbre nem jutottak, végül Sean Harris 2003-ban végleg búcsúzott, de a helyére megtalált Nick Tart-tal 2005-ig nem jelent meg lemezük, ekkor viszont kiadták a sokkal keményebb, de még mindig inkább hard rockos úton haladó All Will Be Revealed-et...


 Giant - III (2001)

Megjelent: július 10. kedd 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

Az amerikai rádiós pop-rock zenének vannak kimagasló alakjai, az egyik ilyen a Nashville-ben, 1987-1992 között két lemezt kiadó, majd 2000-ben és 2010-ben is rövid időre, meg egy-egy lemezre feltámadó Giant volt, ami a Winger mellett, a gitár-centrikus és nagyvonalú, de rádióknak szánt slágereivel megpróbált a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján új életet lehelni a Toto és Journey vezette műfajba! Annak idején két kimagasló minőségű albumot szállított - az azóta country-rock producerként nagymenővé váló - Dann Huff, meg a dobos testvére vezette csapat, de így sem jutottak el olyan messzire, mint a Sammy Hagar vezette Van Halen, akik feledtetni tudták a grunge depressziósainak nyomását!

Az 1989-es Last of the Runaways és az 1992-es Time to Burn csúcs termékei voltak a műfajának, ami a Van Halen, a Def Leppard és a Winger egyfajta szintézisét jelentette, telepakolva mind a két lemezt időtálló slágerrel! Aztán a csapat úgy tűnt el, ahogy jött, Dann Huff menű stúdiózenészből még annál is menőbb producerré vált újra... Aztán 2000-ben úgy gondolta, hogy itt az ideje kiadni a maradékokat, meg ami azóta született, ezekből állt össze a simán csak III-ra keresztelt album, amiről Alan Pasqua billentyűs-dalszerző, meg az ő ötletei végül kimaradtak! Felbőgött még utoljára Dann Huff kezében a gitár, de a kilenc év kihagyás nem segített... Ez a műsor már semmilyen tekintetben nem volt olyan éles, mint az előző kettő!


 Diamond Head - Death and Progress (1993)

Megjelent: július 09. hétfő 12:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

Az angliai Stourbridge-ben, 1976-ban alakult Diamond Head-ről mindenkinek az Am I Evil, a The Prince és a Helpless jut az eszébe, az sem miattuk, hanem a Metallica-ra és az amerikai thrash metálra tett hatása miatt! Értesültebbek tudják, hogy ők az egyik vesztesei az NWOBHM-hullámnak, amiben lifteztek le-fel. 1976-'85, majd '91-'94 között működtek, de az újrázás sikertelen lett, mert a heavy metalt időnként hard-rock-ra cserélték... De a legendás riffeket sorozatban gyártó Brian Tatler gitáros nem adta fel, 2002-től próbálkozik megint. A legutóbbi két lemeze a 2007-es What's in Your Head? és a 2016-os Diamond Head, de ezek már csak nyomokban emlékeztetnek arra a szintre, amivel a banda indult... Az említett régi dalok viszont ma is nagyot szólnak, és november 06-án végre mi is meghallgathatjuk őket az eredeti előadótól!

A csapat kalandos története a '80-as White Album, későbbi nevén Lightning to the Nations-szel kezdődött, rajta a már említett három dalukkal. A sokáig demónak mondott első album után '82-re született meg a Borrowed Time, miután aláírtak az MCA Records-hoz! Engedtek a kiadónak, kommerszebb irányba indultak, ami a heavy metál felemelkedésének időszakában kódolta a bukást! Mire kijött '83-ban a Canterbury című harmadik lemezük, már Sean Harris és Brian Tatler kettesben maradt, az irány pedig eltolódott az epikus rock-felé, amibe belebuktak, így végül '85-ben feloszlottak! 1993-ban jött a feltámadás Death and Progress címmel, amire mindenki felkapta a fejét, köszönhetően Dave Mustaine és Tony Iommi vendégszereplésének!


 Giant - Time to Burn (1992)

Megjelent: július 09. hétfő 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

Az amerikai rádiós pop-rock zenének vannak kimagasló alakjai, az egyik ilyen a Nashville-ben, 1987-1992 között két lemezt kiadó, majd 2000-ben és 2010-ben is rövid időre, meg egy-egy lemezre feltámadó Giant volt, ami a Winger mellett, a gitár-centrikus és nagyvonalú, de rádióknak szánt slágereivel megpróbált a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján új életet lehelni a Toto és Journey vezette műfajba! Annak idején két kimagasló minőségű albumot szállított - az azóta country-rock producerként nagymenővé váló - Dann Huff, meg a dobos testvére vezette csapat, de így sem jutottak el olyan messzire, mint a Sammy Hagar vezette Van Halen, akik feledtetni tudták a grunge depressziósainak nyomását!

A Last of the Runaways előtt már keresett stúdiózenész volt Dann Huff, ismert pop-legendák kiadványaira ugrott be gitározni, miközben '82-től a testvérével együtt szerepelt a White Heart nevű keresztény rockzenekarban. Amikor '87-ben megalapította saját csapatát Giant néven, minden adott volt, hogy kiváló zenész és dalszerző társakat találjon a slágeresebb, de rockosabb elképzeléseihez. A dolog elsőre bejött, a minőségi munka kiugrott a '89-es Last of the Runaways-ből, de a grunge fellendülése és a hatalmas ellenszél miatt, nehéz volt folytatni. A választ a kihívásra tökéletesen megadta a '92-es Time to Burn album, ami a megbőgetett gitártémák, a nagy slágerek és sikerek ellenére is, egyben a csapat hattyúdala lett...


 Stormwitch - Bound To The Witch (2018, Dionysosrising)

Megjelent: július 08. vasárnap 18:05
Szerző: Dionysosrising
 Lemezismertetők 

A Stormwitch egyike azon őskövületeknek, ahol az ember hajlamos olyan rajongótábort vizionálni, akik bőrszegecses csuklóvédőben szigorúan Pokolgép - Helloween - Iron Maiden kombó felvarrós mellényben emelik öklüket ütésre, ha valaki megkérdőjelezi a metal stílusok-felettiségének voltát, olyan szentségtörést követve el, aminek egyetlen ítélete lehet: kitakarodás a teremből.

Az egészben pusztán két hiba van: a rajongótáborra - már ha táborról beszélhetünk egy maroknyi "idősödő ember" esetén - egyrészt nem feltétlenül jellemző, amit írtam, másrészt, ha igen, akkor nekik éppen nem a Stormwitch-csel kellene példálózni. Mert az együttes hiába jelent amolyan "ősforrást", amiből például sikerrel táplálkozott a Hammerfall is - ez a lopás eufemisztikus megfogalmazása -, jóval túlnőve mesterén, csak megmaradt azon a szinten, amit PC fogalmazással is undergroundnak lehet nevezni, és valljuk be, nem ok nélkül...


 Diamond Head - Canterbury (1983)

Megjelent: július 08. vasárnap 12:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

Az angliai Stourbridge-ben, 1976-ban alakult Diamond Head-ről mindenkinek az Am I Evil, a The Prince és a Helpless jut az eszébe, az sem miattuk, hanem a Metallica-ra és az amerikai thrash metálra tett hatása miatt! Értesültebbek tudják, hogy ők az egyik vesztesei az NWOBHM-hullámnak, amiben lifteztek le-fel. 1976-'85, majd '91-'94 között működtek, de az újrázás sikertelen lett, mert a heavy metalt időnként hard-rock-ra cserélték... De a legendás riffeket sorozatban gyártó Brian Tatler gitáros nem adta fel, 2002-től próbálkozik megint. A legutóbbi két lemeze a 2007-es What's in Your Head? és a 2016-os Diamond Head, de ezek már csak nyomokban emlékeztetnek arra a szintre, amivel a banda indult... Az említett régi dalok viszont ma is nagyot szólnak, és november 06-án végre mi is meghallgathatjuk őket az eredeti előadótól!

A csapat kalandos története az 1980-as White Album, későbbi nevén Lightning to the Nations kiadvánnyal kezdődött, rajta a már említett három dalukkal. A később sokáig demónak tartott első album után '82-re született meg a Borrowed Time, miután aláírtak az MCA Records-hoz és ezzel minden megváltozott! Engedniük kellett a kísértésnek, kommerszebb és letisztultabb műsor született, ami a heavy metál felemelkedésének időszakában kódolta a bukást! Bűnbakot kerestek, így mire kijött '83-ban a Canterbury című harmadik album, csak Sean Harris és Brian Tatler volt a csapat hivatalos tagja. Majd amikor az irány is egyértelműen az Ac/Dc és a Def Leppard hatását mutatta a slágeres hard rock-jával, még távolabb kerültek a sikertől, így végül '85-ben feloszlottak!


 

Ajánló





Nemzeti Kultúrális Alap és a Hangfoglaló Program támogatásával.










Ez is érdekelhet

Lgt @ 1978 - Tabán
1973 nemcsak a hazai rock, de a Rockünnep történetében is korszakhatár. A Magyar Ifjúság beszámolója a május 01-i koncertről itt olvasható! Ekkor rendezték meg utoljára a gellérthegyi

Tovább...
Korál 40 - Amikor vége az utolsó dalnak is @ 2018. május 05. - Budapest Aréna
1978. május 01., Budai Ifjúsági Park - egy zenekar bemutatkozása a közönség előtt. Majdnem pontosan negyven évvel

Tovább...
The Dead Daisies - Burn it Down (2018)
A 2012-ben alakult ausztrál-amerikai Dead Daisies - a folyamatos tagcseréje közben - mára az egyik legjobb XXI. századi hard rock zenekar lett. 2016-ban

Tovább...
Stula Rock - Őserő (2018, Dionysosrising)
Modernebb és kommerszebb. Hogy jobb-e? Nekem tetszik, de azt is el tudom képzelni, hogy a keményvonalas stílus-rajongóknak egy-egy pillanat már túl popos - már ha ez

Tovább...
Al Di Meola - Opus (2018)
A 63 éves Al Laurence Di Meola nem csak New Jersey, de az egész világ egyik legfontosabb gitárhőse. '74-től futó - a Return to Forever-ben kezdődő - latin-orientált fúziós jazz

Tovább...




Koncertek 2018. július 22. és 2018. augusztus 07. között: